Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IV. Tomcsik József-Jendrassik Aladár: Az Országos Közegészségügyi Intézet munkássága az ivóvízellátás terén

A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET MUNKÁSSÁGA 387 hogy a vízellátást pusztán a saját erejéből oldja meg. A Népjóléti Minisztérium költségvetésében az ivóvízszerzés céljára beállított összeg nagyobb részét a kormány annakidején államsegélyként bocsátotta a községek rendelkezésére. Ez az eljárás azonban célszerűtlennek mutatkozott. A községek ugyanis a kiutalt összegeket nem a kívánt célra használták fel, vagy szakszerűtlen megoldások létesültek, mivel a községek a kutakat mérnöki tervezés és felügyelet nélkül készítették. Ezért, miután az Országos Közegészségügyi Intézet saját költségvetése keretében már előzőleg megindította a falusi kutak építését, 1932-től kezdve a rendelkezésre álló tárcahitelnek mind nagyobb része szolgált az Intézet jelügyelete alatt épülő kutak költségeinek fedezésére, 1936 óta pedig az egész összeg ezen a jól bevált módon kerül felhasználásra. Eleinte csak kevés kutat készített az Intézet. Ezek a tanulmányozás évei voltak. A szerzett tapasztalatok alapján azután olyan rendszer fejlődött ki, mely egyszerű eljárással mind nagyobb számú szakszerűen készült és mégis olcsó kút építését tette lehetővé. A rendelkezésre álló összegek minél eredményesebb felhasználása céljából korántsem követünk sablonos eljárásokat. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy mindenkor a helyi hidrológiai viszonyoknak megfelelő legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást válasszuk ki az egészséges és kifogástalan ivóvíz biztosítására. Ezt a törekvésünket rövid, de alapos helyszíni szemle biztosítja, amelyet különösen eredményessé tesznek az intézetben kidolgozott egyszerű és gyors vegyvizsgálatok. Segítségükkel a kútvizek tisztaságáról, megfelelő voltáról, sőt agresszív tulajdonságáról is percek alatt tájékozódást lehet szerezni. Az intézet közegészségileg képzett vegyésze és mérnöke, többnyire az illetékes tiszti főorvos, vagy tisztiorvos kíséretében, megvizsgálja a község vízellátási helyzetét és hidrológiai viszonyait a kútkataszter adatainak és helyszíni vegy vizsgálatoknak bőséges igénybevételével. Egyidejűleg kijelölik a szükséges tennivalókat, az építendő kút (forrásfoglalás, vízelvezetés) helyét és a megoldás módját, majd megbeszélik a községi elöljárósággal a hozzájárulás mértékét. Végül írásba foglalják a megállapodásokat és feljegyzik a községben, vagy környéken alkalmazható mesteremberek és kútalkatrészeket szállítók nevét, esetleg személyesen is tárgyalnak velük. A nagy gyakorlat folytán mindez csak néhány órába telik és mégis a kútépítéseknek a lehető legszakszerűbb előkészítését jelenti. így a központból a legtöbb esetben már csak árajánlatok kéréséről, továbbá a munka és megrendelések kiadásáról kell gondoskodni. A célkitűzésnek megfelelően szivattyús aknás kutak létesítésére kerül a sor ott, ahol a felső talaj vízréteg elég tiszta, mert ez a legolcsóbb megoldás. Sajnos, ez többnyire csak szétszórt, vagy friss települések esetén, vagy pedig dombos vidéken lehetséges, ahol a talajvíz mozgása és így cserélődése jelentékeny. Ahol alkalom nyílik rá, egyszerű forrásfoglalásokat készítünk. Ha a község közvetlen közelében, kellő magasságban találunk foglalásra alkalmas forrást, vizének a községbe vezetéséről gondoskodunk. Sajnos azonban az ország nagy része sík terület, ahol a felső talajvíz áll. Gyakran nem védi agyagréteg és a felszínhez is nagyon közel van. Az ilyen talajvíz a községek belterületén csatornázás hiányában a legtöbb esetben erősen szennyezett. Ilyen helyeken csak mélyebb talajvízszintek megfúrásávallehet jó ivóvizet szerezni. Régebben, ha már kút fúrására került sor, a közületek felszökő vizű — rendesen mély és nagyon költséges — artézi kutak készítésére 25*