Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IV. Tomcsik József-Jendrassik Aladár: Az Országos Közegészségügyi Intézet munkássága az ivóvízellátás terén

AZ ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET MUNKÁSSÁGA AZ IVÓVÍZELLÁTÁS TERÉN. írta : TOMCSIK JÓZSEF és JENDRASSIK ALADÁR. A közegészségtan történetében nehezen lehetne megjelölni azt az időpontot, amikor felismerték a tiszta ivóvíz egészségügyi jelentőségét. Kétségtelen, hogy az ösztönszerű megérzésen kívül már az ókorban is tapasztalati úton állapították meg a víz és bizonyos betegségek összefüggését. Már jóval a bakteriológia ideje előtt tudományos értékű megfigyelésekkel bizonyították be, hogy kolera- és tífuszjárványok kirobbanását, nagymérvű elterjedését a szennyezett víz okozza és hogy a vérhas, malária, féregfertőzések, golyva, kretenizmus terjedésében bizonyos szerepet játszliatik a víz. A mai értelemben vett orvostudomány fejlődésének és a kórokozók felfedezésének időpontja történetesen összeesett a nagyarányú vízvezetéképítkezések időszakával. Ekkor már könnyű volt tudományos bizonyossággal megállapítani, hogy Európa és Amerika nagy városaiban éppen az újonnan épült vízvezetékek robbantottak ki addig ismeretlen mérvű tífuszjárványokat. A közegészségügyi kutatómunka szabta meg azokat az irányelveket, amelyeken a vízvezetéképítés és víztisztítás tudománya felépült. A műszaki tudományok fejlettsége folytán olyan mértékben sikerült megoldani a víztisztítást, hogy az ivóvíz elbírálására életbeléptetett bakteriológiai és vegyi feltételeket (standardokat) magasabb követelményeknek megfelelően lehetett megválasztani. Ezek jól voltak alkalmazhatók vízvezetékkel ellátott városainkban és így köztudomásúakká váltak, mielőtt még falusi kutak állapotáról, a falusi ivóvíz minőségéről bármit is tudtunk volna. A városok vízellátásának nagyarányú fejlődése mellett a jószerencse szabta meg legtöbb országban a falusi lakosság ivóvizének egészséges voltát. Magyarországnak, ahol a népesség 67%-a él 3.376 faluban szétszórva

1 és ahol a felszínes talajvíz fekvése, a földtani viszonyok rosszabbak, mint a legtöbb európai országban, nem kedvezett a szerencse. Közegészségügyi szolgálatunk magas szintje és a védőoltások mintaszerű végzése ellenére is vezetünk a tífuszmegbetegedések arányszámának nagyságával. Az európai országok közül legfeljebb Jugoszláviában, Görögországban, vagy Malta szigetén magasabb némely évben ez az arányszám. Minthogy vízvezetékeink javarészben megfelelőek, kiterjedt víz járványokat hazánkban nem észleltek. Mégis kellett számolnunk évente 3 — 4 víz járvánnyal, amelyek mindegyike 40 — 80 megbetegedést okozott az elmúlt években. Az évi 8—10.000 tifuszmegbetegedés és az ivóvíz fertőzöttségének összefüggését az esetek túlnyomó többségében nem lehet megállapítani. Kétségtelen volt azonban, hogy az ivóvíz 1 Trianoni Magyarországra vonatkozó adatok.