Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

282 BABOS Z. MAYER L. Az ármentesítő és lecsapoló munkálatok által elővarázsolt új használható földterületek tették lehetővé a hajdani nagykiterjedésű síkvidéki erdőségekben már évtizedek óta korlátlanul folytatott és helyrehozhatatlan károkat okozó erdőírtás beszüntetését. Sajnos az erdőknek a mult század közepéig alig volt gazdasági értéke. A mindennapi élethez szükséges tűzifa mindenütt megvolt, szállítási költséggel megterhelve a fát még a fában szegény vidéken sem lehetett eladni. így kézenfekvő volt az a gondolat, hogy a birtokosok az erdőségek kivágásával teremtsenek a gabonatermelés számára új szántóföldeket. Az oktalan és óriási károkat okozó erdőirtás ellen már Széchenyi is felszólalt, de a folyamatnak csak az 1879. évi t. c. tudott gátat vetni. Addigra azonban már közel 14 millió kat. hold erdőség áldozatul esett a pusztításnak. Ezt főleg az Alföldön súlyosan érezzük. A dombvidéken főkép a vízmosások nagymértékű elszaporodása jelzi az erdőirtások káros hatását. Hazánk ármentesítő és lecsapoló munkálatainak legjelentősebb eredménye — mint azt táblázatunk is feltűnően mutatja — a szántóföldek igen jelentékeny térhódítása. A feljegyzések szerint 1800-ban Magyarország mezőgazdasági művelésre használt földterülete mindössze 8-7 millió kat. hold volt, tehát egy lakosra csak 0-98 kat. hold termőföld jutott. Egy félévszázaddal később, 1855-ben már 25-2 millió kat. hold állott a mezőgazdaság rendelkezésére, amelyből 14-3 millió volt a szántó. A kultúra rohamos előretörésének hatására ekkor már kereken 2 kat. hold termőföld számítható az ország egy-egy lakosára. A mezőgazdasági művelésnek ebben a térhódításában ötven év alatt megháromszorozódott a feltört terület és egyre nagyobb szerephez jutottak a mentesített árterek is. Ugyanis míg 1840-ben az ármentesítő, főleg pedig a lecsapoló munkálatok eredményekép 920.232 kat. hold a termelés céljaira meghódított, azelőtt vízkáros terület, addig 1855-ben már 2,025.298 kat. holdra emelkedett az állandó vízkároktól mentesített és a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott ártér, ami az ekkor nyilvántaitott termőföldek 8-05%-a. Az ország középső részének képét gyökeresen megváltoztató vizimunkálatok évtizedeiben ez az arány egyre jobban eltolódott a mentesített árterek javára. Hazánk népességének rohamos szaporodása folyton újabb termőföldek bekapcsolását tette szükségessé. Erre az erdőirtások beszüntetése után egyetlen lehetőséget a terméketlen, eddig még ki nem használt területeknek művelésre alkalmassá tétele nyújtotta. Ezen a téren vitathatatlan a vizimunkálatok nagy fontossága. Hazánk terméketlen területe az 1850-re kimutatható 15%-ról 1910-ig fokozatosan lecsökkent 5%-ra. így pl. a nádasok kiterjedése a korábbi 370.563 kat. holdról leesett 97.825 kat. holdra. Jóllehet a mezőgazdaság egyre nagyobb teret hódított, a nagyfokú népszaporodással már nem tudott lépést tartani. Az 1910. évi statisztikai adatok szerint ekkor összesen 37-6 millió kat. hold szántó, kert, rét és legelő állott a mezőgazdasági termelés szolgálatában, amiből 24-8 millió kat. hold szántó volt. Az ország népessége már meghaladta a 20 milliót és így egy lélekszámra jutó termőföld 1-8 kat. holdra csökkent. A mentesített árterek jelentőségét mutatja az a körülmény, hogy 1910ben a mezőgazdasági termelés földállományának 17 %-a a vizitársulatok érdekeltségébe tartozó ártereken terült el. Az egyes művelési ágak területének növekedését figyelve, szembetűnő, hogy a szántóföldek nagymértékű gyarapodása mellett erőteljesebb térhódítás a kertművelés terén tapasztalható, a rétek és legelők kiterjedésének növekedése szűkebb keretek között mozgott.