Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)
280 BABOS Z. MAYBB L. A kor hívó szavát értette meg gróf Széchényi István, midőn jövőbelátó terveivel a nemzet elé lépett. Nem volt az Alföldnek olyan kérdése, amely ne foglalkoztatta volna lángelméjét. Építőterve alapjától, a vízrendezéstől a gazdaságos termelésig, az ehhez elengedhetetlenül szükséges jó közlekedés megteremtése, a kereskedelmi élet megszervezése, sőt még a vizek hasznosítása is mind helyet kaptak abban a megvalósítandó gondolattömegben, amellyel Széchényi kortársait és a későbbi nemzedéket is lenyűgözte. Figyelme kiterjedt még a művelődés fokozására és a népjóléti intézmények megteremtésére hí'nyúló, a jövőben meghozandó intézkedésekre is. A ma sokat hangoztatott alföldi fásítás gondolata sem új, hanem az ő agyában fogant meg, jóllehet ekkor még nem voltak annyira letarolva erdőségeink, mint most. Az Alföld újjáteremtését jelentő vízszabályozások és ármentesítések alapját is Széchényi elgondolása szerint rakta le Vásáihelyi Pál. A részleteket illetően az évtizedek tapasztalatai adtak útmutatást. A védőtöltések méreteire és vonalozására fokozatosan alakultak ki a helyes irányelvek, hasonlóképen azok a rendszerek és megoldások is, amelyekkel a már mentesített ártereket a belvizektől, a lefolyástalan medencéket és az elhanyagolt vízfolyásmedrek elmocsarasodott völgyeit a káros pangó vizektől meg lehetett szabadítani. Az óriási munka elkészült és ma páratlanul áll az egész világon. Emeli felbecsülhetetlen értékét még az a körülmény is, hogy míg külföldön az ármentesítő munkálatok, sőt még az árvédekezéssel járó kiadások többnyire az államot terhelik, addig nálunk mindez a közület egészen csekély megterhelésével, legnagyobbrészt az ártéri érdekeltek áldozatkészségéből teremtődött meg. Ma már beigazoltnak vehető az az állítás, hogy a Nagymagyai or szágon végzett ármentesítő, belvízrendező és lecsapoló munkálatok döntő fontosságú szerepet játszottak abban a nemzetmentő munkában, amely a magyarságot évszázados elmaradottságából kiemelte és életét új alapokra helyezte. A munkálatoknak terjedelmét és eredményeit számadatokkal már az előző fejezetekben bemutattuk. Az ott elmondottak kiegészítéséül az alábbi táblázatban összefoglaljuk hazánk mezőgazdasági művelés alatt állott földterületének nagyságát az elmúlt száz esztendő folyamán, megadjuk a mentesített árterek kiterjedésének ezen területekhez való viszonyát és szembeállítjuk nemzetünk szaporodását a kenyeret adó megművelt földterületek növekedésével. A vizimunkálatoknak nyomán szökött fel az ártéri területek értéke is. A Szentes környékén végzett ármentesítő munkálatok eredményeké]) — egykorú feljegyzések szerint — már 1847-ben 50 krajcárról 6—8 forintra emelkedett az ártéri földek holdanként! haszonbére. Még szembetűnőbb az ártéri birtokok értékének ugrásszerű megnövekedése a Ferenc-csatorna és a Titel környéki egykori kincstári területeken, amelyek az ármentesítések előtt jóformán semmi hasznot sem hajtottak, azóta pedig kitűnő szántók és rétek. Nemkülönben figyelemre méltó a pestmegyei Sárköz példája, amelynek 2/ 3 része csaknem teljesen hasznavehetetlen volt. Bár védelmére nrég a XVIII. században emelt a vármegye közerő felhasználásával kezdetleges védőtöltéseket, a sorozatos gátszakadások következtében — a feljegyzések szerint — a mult század közepéig tízévenként átlag 28 alkalommal söpörték végig az árvizek. Ez az ártér a megfelelő védőtöltések kiépítése óta nem ismeri az árvizek pusztításait és egymaga 42.800 kat. hold kitűnő szántófölddel növelte hazánk mezőgazdasági művelés alatt álló földállományát.
