Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

ÁBJVIENTESÍTÉSEINK FEJLŐDÉSE 263 37-es árvizek rongálásai tették szükségessé. Partbiztosítások készültek a Tisza és Latorca mentén, míg a belvízrendezés érdekében a szerdahelyi csatorna készült el. Ami a jövő feladatát illeti, legsürgősebb a belvízmentesítés lenne, amihez a berecki főcsatorna kibővítése (jelenlegi állapotában 1 m

3/mp-t sem tud levezetni s így a meglévő szivattyútelep nem használható ki), majd pedig a szomotori csatorna és szivattyútelep megépítése szükséges. Az árvédelmi gátak méretei és biztonsága is hagy helyenként kívánnivalót hátra, de ezeknek újjáépítése a Latorca szabályozása után valószínűleg fölösleges. A tiszamenti gátaknál csak kisebb rendbehozásra, a bodrogmentieknél azonban néhol erősítésre kerülne sor. Feljegyzendő még, hogy a társulat vezetése a megszállás alatt is mindig magyar kézben maradt. A Felsőbodrogi Vízrendező Társulatnak csak kisebb (déli) része került vissza. A Tőketerebesen maradt műszaki vezetőség az idekerült rész terveinek és adatainak kiadását is megtagadta. (A befejezésben közölt összesítésben közelítő adatok szerepelnek.) A Molccsa-Pallalccsa Tólecsapoló Társulatnak mintegy 2/

3-része került vissza. (Székhelye Ungmogyorós.) Csatornáinak nagy része igen elhanyagolt állapotban van s így mielőbbi kitisztításukra van szükség. A Tornagörgői Lecsapoló Társulat szervezetében nem történt változás. 1927—• 1928-ban új tervek alapján megépült nyilt árokrendszere, melynek tisztítására 1935-ben került sor. A fentiekben rövidre fogva vázoltuk a nagyobb, illetve még többnyire a világháború előtt alakult vízitársulatok sorsát és működését. Ez az összefoglalás, sajnos, korántsem teljes, mert a csehszlovák uralom alatt sok kisebb társulat alakult, mind lecsapolásokra, mind öntözésekre. így például az újra felállított kassai kultúrmérnöki hivatal kerületében 8—10 ilyen vízitársulat van, amelyekre adatgyűjtésünk még nem terjedhetett ki. Csak az előzőkben ismerteiteket véve figyelembe, a Magyarországhoz visszacsatolt területen (Kárpátaljával együtt) visszakerült 10 vízrendező és 7 vízhasznosító társulat, ezek közül azonban 4 vízrendezőnek és 3 vízhasznosítónak területét a jelenlegi határ kettéosztja. Visszakerült ezenkívül 21 szivattyútelep 32 egységgel mintegy 3.500 LE hajtóerővel, amelyek összesen 46~3 m

3jm.p-t tudnak a befogadó folyókba átemelni. Magyar területre jutott 22 nyilt vagy boltozott zsilip, 42 csőzsilip vagy szivornya, 268 belvízzsilip, tiltó és áteresz és 643 társulati kezelésben lévő híd, 556'6 km hosszú távbeszélőhálózat 103 állomással, valamint 81 gátőrház. A teendők elvégzését 19 mérnök látja el, 10 műszaki és 36 más tisztviselővel. A töltéseken 93 gátőr, a csatornákon 67 csatornaőr teljesít szolgálatot s munkájukat 13 gát-, illetve csatorna felügyélő ellenőrzi. Összesen a határ által elmetszve visszakerült Szlovákiában maradt Ö s Társulati terület kat. hold .... Társulati védtöltés, km Társulati lecsapoló csatorna, km 628.058 683-1 1.925-6 74.873 201-6 188-2