Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)
244 BABOS Z. MAYER L. szolgálat felelősségteljes munkakörét, addig a folyók mellett többszáz mérnök és az alaposan begyakorolt gátőrök serege ügyelt a százezrek vagyonát biztosító töltésekre. Az árvédelmi szervezetnek mérnöki létszáma ma már nem állapítható meg, gátőr 826 volt. Az árvédelemnek az állami távíró és távbeszélő hálózat mellett 1212 társulati távbeszélőállomás és 5685-9 km hosszú külön vonal állott rendelkezésére. Hogy az ármentesítési munkálatokkal párhuzamosan mit teljesített nemzetünk a lecsapolások és belvízrendezések terén, arról az előző fejezetekben már részletesen megemlékeztünk. Mindennek elérésére óriási anyagi áldozatot hozott a magyarság. Az elmúlt évtizedek folyamán a munkálatokba a dunai vízrendező társulatok 1913 végéig összesen 143,580.248, a tiszavölgyi társulatok pedig 258,195.463 aranykoronát fektettek be. A beruházásokból egy kat. hold mentesített területre jutó összeg társulatonként igen változó — 13 és 340 korona között —. Ennek magyarázata, hogy míg az egyik társulat ártere kiterjedéséhez képest aránytalanul hosszú védővonal megépítésére kényszerült, addig a másik társulat árterének szerencsés fekvése folytán sokkal rövidebb töltésekkel nagy területeket biztosíthatott. Jóval kisebb árterükhöz viszonyítva súlyos megterheléseket viseltek el a vízhasználati társulatok is, amelyek 1913 végéig 15,538,208 aranykoronát fektettek be munkálataikba. Tájékoztatás céljából megemlíthetjük, hogy a mentesített árterek kataszteri tisztajövedelme 1916-ban a dunavölgyi társulatoknál 19 millió, a tiszavölgyieknél pedig 39 millió, összesen tehát 58 millió aranykoronát képviselt. Ha a földek értékét — a kisajátítási törvény előírása szerint — ennek 40-szeresére vesszük, a mentesített terület értéke 2320 millió koronára tehető. Ez természetesen csak nagyságrendi érték. Az értékemelkedés sem állapítható meg, mert a földeknek mentesítés előtti kataszteri tisztajövedelme, becsértéke vagy forgalmi értéke csaknem teljesen ismeretlen. A régi forgalmi érték és a vízimunkálatok által képviselt befektetések összegének a mai forgalmi értékből való levonása adná meg az ártéri földek valódi értékemelkedését, ez azonban, sajnos, a régi állapotra vonatkozó adatok hiányában ma már nem mutatható ki. Hozzávetőleges becsléssel azonban az értékemelkedés legalább 3—5 milliárd P-re tehető. A nemzet szebb jövője érdekében végzett vízimunkálatok nagyszerű eredményeit Trianonban egy tollvonással megsemmisítették. A trianoni béke aláírásakor Magyarországon, csak a működő vízitársulatokat számítva, 79 vízrendező (ebből 4 magánöblözet) és 128 vízhasználati társulat volt. Közülök 31 vízrendező (ebből 2 magánöblözet) és 48 vízhasználati társulat továbbra is a megcsonkított Magyarország területén maradt, 16 vízrendező (ebből 1 magánöblözet) és 8 vízhasználati társulatot a trianoni határ feldarabolt. A megcsonkított társulatok közül 2 a magyar-osztrák, 2 a magyar-csehszlovák, 1 a magyar-csehszlovák-román, 9 a magyar-román, 2 a magyar-román-jugoszláv és 8 a magyar-jugoszláv határon feküdt. 1 A békeszerződés által teremtett állapotról képet alkothatunk akkor, ha az alábbi kis táblázatban a hazai ármentesítő, lecsapoló és belvízrendező munkálatokra vonatkozólag összeállított adatokat szemügyre vesszük. A táblázat adatai hazánk megcsonkítás előtti és utáni állapotára vonatkoznak. 1 Tellyesniczky János: A trianoni határ által megcsonkított vízitársulatok műszaki helyzete. (Vízügyi Közlemények, 1928. évf. 1. sz.)
