Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

90 BABOS Z. MAY EK L. Az ártéri érdekeltségek társulatokba való tömörítése századunk elején csaknem teljesen befejeződött és inkább csak kisebb öblözetek megszervezése maradt a világháború utáni időkre. A tiszavölgyi társulatok mintájára 1909-ben megalakult a dunai vízrendező társulatok szövetsége, a Dunavölgyi Társulat is, amely szintén a tagegyesületek közös érdekeit volt hivatva képviselni. A vízjogi törvények vízitársulatokra vonatkozó rendelkezései tehát meghozták a tőlük várt eredményeket. Az ármentesítő társulatok szervezkedése folyamán számos városunk és községünk kimaradt az ártéri érdekeltségekből, habár árvédelmi biztonságuk nemzetgazdasági szempontból szintén rendkívüli fontosságú, mivel sűrűn lakott belsőségekről van szó, nem is beszélve a városokban felhalmazott nagy értékekről. Ezeknek a helységeknek az árvédekezését maguk az érintett városok és községek intézték, amelyeknek ezirányú működése az 1879. évi szegedi árvízcsapás óta állami hatóságok szigorú ellenőrzése alá került. Székesfővárosunk árvédelmi műveiről részben már megemlékeztünk : 1871 óta erőteljes ütemben folyt az elsőrendű védőműveknek számító rakpartok kiépítése, melyeknek hossza 1910-ig már 11-4 km-re növekedett. A Szeged város belsőségét védő rakpartok és körtöltés építése 1880-ban indult meg és századunk elején be is fejeződött. A védővonal teljes hossza 16-7 km. Újvidék védelmére 1880—85-ben 9-1 km, Szatmárnémeti biztosítására pedig 1900—05-ben 13-1 km hosszú védővonalat emeltek. A költséges védőművek nagyrészt államsegéllyel épültek, gondozásukat és fenntartásukat azonban, megfelelő állami ellenőrzés alatt, meghagyták az érdekelt városok és községek kezén. Az említetteken kívül az elmúlt évtizedek folyamán intézkedés történt Pozsony, Győr. Komárom, Esztergom, Baja, Mohács, Szolnok, Csongrád stb. védelméről is. Utóbb a Tisza-menti városok árvédelmi műveit nagyrészt átvették a környékükön működő ármentesítő társulatok, hogy a védőművek karbantartása és az árvédekezés célszerűen egy kézben legyen összpontosítva. Nagyobb biztonság elérésére, a Szeged pusztulásával szerzett tapasztalat alapján, számos város és község épített körtöltéseket belsősége védelmére. A társulatok által végrehajtott munkálatoktól független városi és községi töltésépítkezéseken kívül mind a Duna, mind a Tisza völgyében előfordultak olyan árvédelmi munkálatok is, amelyek kizárólag magánosok kezében lévő kisebb öblözetek védelmére szolgáltak. Ilyenek a Mohács alatti kölked—kopácsi főhercegi uradalmat, a futtaki uradalmat, a Tisza mentén a tiszadobi Andrássy-birtokot, a Szeged alatti régi Szapáry-uradalmat és a törökbecsei szigetet oltalmazó védőtöltések. Ezek egy része később szintén társulati kezelésbe került. IRODALOM. Dékány Mihály : A magyarországi ármentesítő társulatok. (Weiszmann testvérek könyvnyomdájából. Budapest, 1878.) Kolossváry Ödön : Magyarország mederrendező és árvédelmi munkálatainak fejlődése 1899-ig. (A M. Kir. Földmívelésiigyi Minisztérium kiadványa. Budapest, 1905.) Kvassay Jenő : A Duna- és tiszavölgyi Ármentesítő Társulatokra vonatkozó statisztikai adatok. (A M. Kir. Földmívelésiigyi Minisztérium kiadványa. Budapest, 1900.) Kvassay Jenő : A vízitársulatokra vonatkozó statisztikai adatok. (A M. Kir. Földmívelésiigyi Minisztérium kiadványa. Budapest, 1902.)