Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
54 mellyek a város tisztasága miatt elkerülhetetlenek, de jelen állapotjában mint a veszedelemnek talán fő okai, meg sem maradhatnak. A budapesti építőszerek részletes megvizsgálása ós bírálása szinte megkívántatik, figyelemmel lévén egyszersmind az ollyanynyira szükségessé vált rendészetre (Bau-Polizei). Továbbá kérdés gyanánt annak lehetősége s célirányossága felöl szinte vélemény kívántatik, hogy tudniillik : nem lehetne-e egy már annyiszor s oily sok oldalról szóbahozott csatornát Pest városán keresztül az úgy is jól ismert legmélyebb s tán régi medret képező vonal mentében ásatni, mellybe és nem a Dunába, minden városi kanálisok vezettetnének. Csak így háríttatnék el az onnan eredő veszedelem, mi szerint a Duna a régi kanálisokon kívül még más föld alatti utat is nyitott magának, mellyek a mostani rendszer mellett csak igen nehezen lesznek elzárhatók. Egyébiránt ezen kiásatandó fő csatorna mind a Duna partján s a váci töltésen, mind pedig a Dunába való isméti befolyása pontján erős vízgátok (Wehr) által úgy lenne kormányozható, hogy ha a Dima árjai bizonyos mértéket meghaladnának, abból egészen kirekesztetnének, s egyedül akkor eresztetnék bele víz, midőn a Duna vízállása bizonyos meghatározandó mértéket felül nem múl. Innen következik, hogy ezen fő csatornában a víz önkénytől függene, s hogy az a Duna árjainak lecsapolási csatornául éppen nem szolgálna, hanem egyedül a városi kanálisok felvételére, mellyek függetlenül a Duna változékony állásától ezen fő csatornába mindig kiürülhetnének, s nem lennének a Duna és árjai nyomásának s ez általi felrepesztésnek (Bersten), melly a mostani rendszer mellett akármikor megtörténhetik, kitéve. Kérdés továbbá, vájjon a Dunának a két város táján bizonyos normális szélességre való vétele, mint р. o. ott, hol az állóhíd terveltetett, a jégveszedelmet örökre elhárítaná-e 1 s e féle szabályozás nem lenne-e a Palotai szigettől kezdve az úgy nevezett pesti nagy és budai kis, s Margit szigetek elrekesztése — a Dunának a Szent Gellért-hegye táján a pesti oldalon szélesbítése —, mire nézve a kisajátítási törvény ha valahová, ide bizonyosan lenne alkalmazható, — végre az úgy nevezett soroksári Duna egész elzárása által legjobban eszközölhető ? ez által a feljebb említett fő csatornát, vagy a soroksári Duna ezen elrekesztési pontján, vagy ha még nagyobb esés vagy mélység kívántatnék, az elhagyandó soroksári Duna medrén lehetne ismét a Dunába bevezetni." A beérkezett pályaművek általában megfelelő védgátrendszer kiépítését és a Duna medrének a pályakérdés szellemében összeszorítással való szabályozását, nemkülönben árapasztó csatorna építését ajánlották. Volt pályázó, aki a különböző építőanyagokra vonatkozó szilárdsági kísérletekkel egészítette ki művét, s akadt olyan is, aki a város egy részének a kőbányai dombokra való kitelepítését és a jégtorlaszok bombázására szolgáló ágyútelep létesítését ajánlotta. A pályázat legértékesebb gyümölcse azonban Gáty István és Győri Sándor mérnökök bírálati értekezése volt. 1 3 Győry, aki már 1835-ben közzétett egy értekezést „A Duna regulázásáról", 14 amelyben súlyosan kárhoztatta, hogy „hazánkban a javaslatok felett nem szakértők, hanem politikusok határoznak" (!!),« meder összeszorítását és a Soroksári Dunaág fokozatos elzárását ajánlotta. Gáty határozottan rámutatott arra, hogy a szabályozás feleslegessé teszi a város feltöltését és a rendkívül magas árvédelmi gátak emelését, mert ha nem képződhetnek torlaszok, nincs ami a vízszint felduzzassza. Kívánta a Soroksári Dunaág fokozatos elzárását és a medernek kisvízszín alatt 4-7 m mélységre Paksig való szabályozását. (!) 1 3 Budapestnek árviz ellen megóvásáról. Gróf Andrásy György jutalmára érkezett pályairatok az azokra kelt véleményekkel, valamint Gáty István és Győri Sándor acad. tagok e tárgybeli külön értekezéseikkel ogyütt. Egy atlasszal. Pesten, Eggonberger J. ós fia acad. könyvárusoknál, 1845. — 365 old. 1 4 A Magyar Túdós Társaság Évkönyve. Második kötet : 1832—34. Budán, Magyar Királyi Egyetem nyomtatása, 1835. Második osztály, 120—151. oldal.
