Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - Rohringer Sándor: Néhány szó a duzzasztógátak tervezéséről
68 A hordalékra is tekintettel kell lennünk. A gáton átbukó vagy átsodort hordalék a gát utáni mederben, ha az kiszélesedik, lerakódik, középzátony keletkezik, amit elősegít a partok hátrahúzása. A középzátony kettéválasztja a folyást, azonfelül jégzajlásnál, ha az alacsony víz mellett megy végbe, kellemetlen torlódást idézhet elő. Nagy vonalakban ezekben jeleztük a partok és pillérek kialakításának fontosságát. Pontos szerkesztésük is lehetséges ugyan, minthogy azonban a határfelületek alakját a víz sebessége is befolyásolja, a tervezett határfelületeket célszerű laboratóriumi kismintákon különböző vízállásoknál tanulmányozni. A laboratóriumi kísérletek pontosan kimutatják a mozgásnak áramvonalas vagy örvénylő voltát s azért igen fontos, hogy a gátak ebből a szempontból építés előtt laboratóriumi vizsgálatnak legyenek alávetve, nehogy aztán rengeteg kőmennyiséggel kelljen a gátat és a hozzá csatlakozó szárnyfalakat megvédeni. Ami a gát által okozott duzzasztást illeti, nem elegendő az, hogy például teljesen nyitott gátnál a szűk nyílás következtében előálló duzzasztás oly mértékű legyen, hogy az a gát feletti birtokokra ne legyen káros. Szükséges, hogy a teljesen nyitott gátnál előálló duzzasztás oly csekély legyen, hogy a gáton átfolyó víz sebességét gyakorlatilag ne növelje, mert már néhány centiméteres duzzasztás is a gát hosszában nem kívánatos nagy sebességet idézhet elő. így például ha a gát duzzasztása 10 cm, az egy 30 méter hoszú utófenéken 3-3°/ 0 0 esésnek felel meg. Természetesen, ha a gáttest rövidebb, akkor az esés jóval nagyobb s az így sebesen átfolyó vagy átrohanó víz beleütközve a gát alatti szakaszon lassabban folyó vízbe, az ütközés folytán energia veszteséget szenved, amely megint csak az utófenék után következő mederszakasz kimélyülését idézheti elő. Az ilyen duzzasztások rendszerint úgy keletkeznek, hogy a gát nyílása szűkre van szabva, takarékoskodásból a gát két parti szárnyfala túlságosan be lett tolva a mederbe. Ez az alapozásnál mindenesetre megtakarítást jelent. Elvégre a legszűkebb gáton is átvezethető a víz, csak az a kérdés, hogy nem állnak-e elő túlságosan nagy sebességek és a már leírt örvénylő mozgások, amelyek ellen való védekezés költsége sokszorosan felülmúlhatja a megtakarítást. Minél mélyebbre helyezzük a gát küszöbét, annál kedvezőbb a helyzet a gát aláüregelése szempontjából. Kellő mélységű csillapítómedencével épült gáton átrohanó víz energiáját a keletkező felső — fedő — henger annyira lecsökkentheti, hogy a rohanó víz a csillapítómedence végén már áramló vízzé alakul át, energiájának nagy részét elvesztvén. Ez azt jelenti, hogy a gáton való átfolyásnál hasznos energiaveszteségekre kell törekedni, aminő például a fedőhenger és kerülni kell a káros energiaveszteségeket, aminőkről már az előbbiekben szóltunk (partmenti hengerek, stb.). A gát küszöbének mélyre helyezése természetesen drágább mint a magasabb fekvésű küszöb és ezért azt az építésnél szívesen elkerülték. — A folyó hosszszelvényében nem magaspontra, hanem olyan mélyre kell helyezni a gát küszöbét, hogy a gát után a jövőben várható mederfejlődés folytán se keletkezzék a gát utófenekének végén egy második bukás. Ez különösen hordalékos folyóknál fordul elő, ahol a hordalék a gát feletti szakaszon lerakódik és a gáttól lefelé lévő mederbe kevesebb hordalék jut, minél fogva a tisztább víz hordalékmozgató képessége nagyobbá válik s a medret kimélyíti s így gyakran a gát utófeneke a kisvíz fölé emelkedhetik. A gát alatt végbemenő átszivárgás szintén veszélyes lehet a gátra, ha azt áteresztő rétegre állították, amely rétegen — a nagy vízszín különbségek miatt —
