Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
62 A négy jeges hónapra (december—március) jutott az év legmagasabb vízállása a szabályozás előtt 17-szer (az esetek 48-6°/ 0-ában), a szabályozás után 8-szor (az esetek 22-8%-ában). A fenti számok megkapó egyszerűséggel, de annál meggyőzőbben bizonyítják, hogy a szabályozás következtében a jeges árvizek gyakorisága felére csökkent. A szabályozás előtti és utáni árvizek szintjének összehasonlítása is jelentős változásokról tanúskodik. A magyar Dunán ma várható legmagasabb árvízszintek átlag 30—150 cm-rel alacsonyabbak, mint a szabályozás előtti jeges árvizek magassága volt. 2 1 Nem szabad azonban ebből arra következtetni, hogy most már magára hagyhatjuk a Dunát. A folyam élő szervezet, amely csak a szabályozóművek állandó karbantartásával, sőt fejlesztésével tartható kordában. Ez a feladat, ha mérsékelt, de mégis állandó beruházásokat követel a folyamszabályozás terén. Kiegészítő művekre is szükség van még. 1929-ben a váci és szentendrei Dunaágon, 1935-ben, de különösen 1938-ban a Mohács alatt keletkezett jégtorlaszok fenyegetően figyelmeztettek arra, hogy e szakaszok még szabályozásra szorulrak. 14. A főváros árvízbiztonsága. Végül még egy önként adódó kérdésre kell feleletet adnom : előfordulhat-e napjainkban az 1838. évihez hasonló elöntés a fővárosban ? A fővárosi Dunaszakasz mentén kiépített, a belterületen rakpartokból, a külterületen árvédelmi töltésekből álló, kereken 40 km hosszú védővonal magassága, a Római-fürdő környéki különálló öblözettől eltekintve, +8-40 m-nél seholsem alacsonyabb, de nagyobb részén a +9 m-t is meghaladja. Ezt az árvédelmi rendszert a városrendezés során felemelt szintű utcák másodrendű védelmi vonalai egészítik ki (13. ábra). Tekintettel arra, hogy a fővárosban építőanyag és munkaerő mindig bőségesen áll rendelkezésre, szükség esetén a védvonal szintjét igen rövid idő alatt fel lehetne emelni akár az 1838-i árvíz 938 cm-es magasságára is. Még abban az esetben is, valahol betörne a, víz, csak kis területet önthetne el, mert terjedését a mindenütt felemelt főbb útvonalaknál meg lehetne akadályozni. A mai téglaépületek pedig néhánynapos árvíz esetén sem omolnának össze. Tudjuk, hogy 1838-ban, sőt 1876-ban is, a víz sok helyen a szennyvízcsatornákon át tört be a városba. Ma a kitorkolások mindegyike zsiliptáblával zárható el és a szennyvízátemelő szivattyúkat a főváros állandóan készenlétben tartja. De kérdés, hogy egyáltalán felemelkedhetik-e a Duna az 1838. évihez hasonló szintre ? Közel 200 évre visszanyúló feljegyzéseink szerint e két évszázad legmagasabb 6 árvízét kivétel nélkül jégtorlódások okozták. A szabályozások befejezte óta eltelt 60 év alatt pedig 684 cm-nél magasabb vízállás Budapesten nem fordult elő. 1891- és 1929-ben minden eddigit felülmúló kemény és tartós telünk is volt már, anélkül, hogy a fővárost fenyegető torlasz keletkezett volna. Joggal mondhatjuk tehát, hogy 1. a szabályozás a Budapestet fenyegető jégtorlaszok keletkezésének feltételeit megszüntette, és 2., hogy napjainkban Budapesten 700 cm-t meghaladó Dunavízállás előfordulása nem valószínű. Hozzáfűzhetjük ehhez még azt is, hogy az ilyen 2 7 Lászlóffy: A magyar Duna vízjárása. Vízügyi Közlemények, 1934/1. szám. 26—54. oldal.
