Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
59 a budafoki Dunaágat. (11. ábra.) A fővárosi partfalak -(-7-58 m magasságát pedig, — biztonság kedvéért—, +8-21 m-re növelte. Ezzel együtt az eredetileg 7-6 millió forintra tervezett szabályozási költségek 8-4 millióra emelkedtek. 12. A főváros alatti Dunaszakasz szabályozása. Az 1879-i miniszteri előterjesztés, mintegy a viták eredményét leszűrve, írja : „Az eredeti tervezet hiánya csak az, hogy a rendkívül nagy költségektől tartózkodva, ki nem terjeszkedett egyúttal a promontori (budafoki) ágban szükséges szabályozási építkezésekre is. Mert nem szenved kétséget, hogy a fővárosnak biztonsága érdekében is kívánatos lett volna, hogy a szabályozás a promontori ág alsó végéig folytattassék." így jutott vissza, kereken 40 évvel a nagy árvíz után, a szabályozás oda, ahol kezdeni kellett volna, — ha elegendő pénzzel rendelkezünk. Mert már Vásárhelyi mondotta, Gáthy is hangsúlyozta és bizonyára a későbbi tervezők is tudták : „Valamely helynek biztosítására a folyamnak nemcsak helybeli, hanem nagyobb kitérj edésbeni rendezése szükséges." 2 3 1879-ben a kormány a szegedi árvízzel kapcsolatban a Tiszaszabályozás műszaki felülvizsgálatára meghívott külföldi szakértők ( Gros és Jaquet francia, Kozlowski német, Barilari olasz és Waldorp holland mérnök) véleményét a pesti Dunaszakasz szabályozására vonatkozóan is kikérte. A szakértők szerint a Soroksári Dunaág elzárása volt ugyan az egyedüli mód a város alatti jégtorlaszképződés megakadályozására, de mivel a jobbparti ág főmederré való kifejlődésében nem bíztak, megállapították, hogy az elzárógátnak úgy kellett volna épülnie, hogy azon a nagy árvizek átbukhassanak és veszély esetén a Soroksári Dunaág árapasztóként működhessék, 2 4 A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a külföldi szakértők véleményében nem nyugodván meg, azt egy a kormány, a főváros, Pest megye, a Mérnökegylet és a Műegyetem kiküldötteiből alakított vegyes bizottsággal felülvizsgáltatta. A vegyes bizottság műszaki albizottsága mindenekelőtt a külföldi szakértők véleménye alapján a Soroksári Dunaág bejáratánál épült párhuzammű koronáját 376 m hosszban + 5-0Г) m-re szállította le, míg a gubacsi zárógát koronáját csak meggyengítette, hogy szükség észtén robbantással legyen árapasztóvá átalakítható. Később azonban a bizottság a gubacsi zárógát eredeti alakjában való fenntartása mellett döntött és elkészítette a budafoki Dunaág általános szabályozási tervét. Megállapította ugyanis a bizottság, hogy a meder kellően kibővíthető és ennek megtörténte után az egyetlen ágba szorított víz káros duzzasztás nélkül folyhatik le. 2 3 Athenaeum, 1838. II. évf. 2. félév 2. szám. — A mérnök ezt az elvet a gyakorlatban, sajnos, csak a legritkább esetben követheti. A műszaki alkotásnál rendesen valamely adott költségkeretbe szorítandó „viszonylag legjobb" megoldás kereséséről van szó. Mikor 1868-ban a fővárosi Dunaszakasz szabályozásának költségét Mihalik János miniszteri tanácsos 15 millió forintban állapította meg, a tervezésre vonatkozóan azt az utasítást kapta, hogy 7-5 milliónál többe a szabályozás semmi esetre sem kerülhet. így Miháliknak el kellett állnia eredeti gondolatától, hogy t. i. a szabályozás Ercsin alólig terjedjen. 2 4 Utóbb bebizonyult, hogy a külföldi szakértők, nem lóvén tökéletesen ismerősek a helyi viszonyokkal, olyan föltevésekre alapították ezt a véleményüket, amelyek nem voltak helytállóak. A közvélemény azonban szívesebben vette a külföldi szakértőket, mint a hazaikat. Ma sincs máskép . . .
