Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása

57 tervek ismertetését rajzokkal és kimutatásokkal kiegészítve magyar és német nyelven nyomtatásban is kiadta.

1

9 Könyve olyan érdeklődésre tett szert, hogy 2 éven át beszéltek róla. így tagadhatatlanul Reitteré az érdem, hogy a fővárosi Dunaszakasz szabályozása rövidesen a megvalósulás állapotába jutott. Melyek voltak Reitter érvei ? Kimutatta ÍJ, hogy az 1839-ben megépült északi és déli védtöltés, továbbá a belső körút szintjének időközben történt felemelése nem biztosítja a várost egy az 1838. évihez hasonló árvíz ellen, mert a pesti parterősítés 90—120 cm-rel fekszik annak szintje alatt, viszont a belváros elöntése esetén a belsőkörúti védgát alatt a Duna felé vezető szennyvízcsatornákon át, — a csatornáknak csak a dunai torkolata lévén árvíz idején lezárható, — a külvárosokba is betörhet a víz. 2.) A város szintjének az árvízszín fölé való emelése nem valósítható meg, a földszinti padlószin magasságára vonatkozó előírások gátolják a város fejlődését, az esetenként adott engedmények pedig ártanak a város szépségének. 3.) A dunaszabályozás a Soroksári Dunaág egyszerű elzárásával nem oldható meg, mert ez az ág mentén fekvő községeket piacuktól fosztja meg és a főváros élelmezésére is károsan hatna, viszont 4.) a tervezett hajózócsatorna nemcsak az árvízi biztonságot szolgálná, hanem Pest kereskedelmi és ipari kikötőjévé válva, jövedelmező is volna. A Pest város közgyűlése által kiküldött bizottságának a Reitter-féle terv műszaki és pénzügyi felülvizsgálatáról készült pártoló jelentése már a kiegyezés utáni első magyar kormány kezébe került. A m. kir. közlekedésügyi minisztérium 1868 február 8-án értesítette a várost, hogy a szabályozás előmunkálatait azonnal megindítja. 30 évvel az árvíz után tehát ismét komolyan szőnyegre került a kérdés! 11. A fővárosi Dunaszakasz szabályozása. Az új szabályozási tervek 1870-ben készültek el. Mivel a kormány Reitter megoldásától eltérően a Soroksári Dunaág teljes elzárása mellett foglalt állást, minden további vitának elejét veendő, előbb egy külön bizottságnak, majd három külföldi szakértőnek (

Dahnann hamburgi vízépítési igazgató, Lalanne és Coűmes francia középítési főfelügyelők) adta ki felülvizsgálatra a terveket, amelyeket azok jóvá is hagytak. A Soroksári Dunaág csatornázásának gondolata is felmerült, de a kiviteli költségek nem állottak volna arányban az elérhető haszonnal. Az 1870. X. t.-c. a szabályozás végrehajtásának anyagi alapjait is biztosította. A törvény elvágta a költségmegosztás kérdésének gordiuszi csomóját. Szinte agyonhallgatva az ármentesítés kérdését, ami érdekeltségi feladat, az általános gazdasági érdekek hangsúlyozásával lehetővé tette a szabályozásnak államköltségen való végrehajtását. A törvény felhatalmazása szerint a kormány feladata ,,a Duna folyamnak a főváros határai között olymódon szabályozása, mely amidőn a fővárost az árvíz ellen biztosítja s a hajózás akadályait a kereskedés központján elhárítja, a hajózásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és új rakpartokat nyit, tekintettel a közraktárakra is . . ." A kivitelt illetőleg megszabta a törvény, hogy ,,a dunaszabályozás és azzal egybekötött közmunkák az országgyűlés elé jóváhagyás végett terjesztendő költségvetés 1

9 Dunaszabályozás Buda és Pest között. Pesti hajózási csatorna. A Csepelsziget és a Soroksári Duna-ág palpartján levő ártér ármentesítése. Három javaslat. Reitter Ferenc kir. főmérnöktől. Pest, 1865.