Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
53 3. A Duna szabályozandó, hogy ezzel a további jégtorlódásoknak eleje vétessék. Az első követelménynek hamarosan eleget tett a város. Még 1838-ban megerősítették az árvíz által erősen megrongált régebbi védgátakat, majd megfelelő szárnytöltésekkel összekötötték őket a természetes magaspartokkal. Az északi védtöltés a mai Földművelésügyi Minisztérium épületétől a Falk Miksa-utcán, a Szent István-körúton, a Berlini-téren, a Váci-úton, a Lehel-utcán és az Arénaúton át a Szépművészeti Múzeum épületéig húzódott, a déli védtöltés pedig a Fővámtér, Közraktár-utca, Boráros-tér, Soroksári-út, Gróf Haller-utca vonalon a Gátutcáig haladt, amely nyilván innen kapta nevét. Feltűnő azonban, hogy a Dunaipart szintjének felemelése későbbre maradt, ,,mert a magas gát sok helyet vett volna el és a főváros legszebb ékességét, a dunaparti palotasort csúfította volna el." A gátépítéssel kapcsolatos fontos feladat volt a városi csatornahálózat dunai kitorkollásainak rendezése, hiszen a gátak mit sem érnek, ha alattuk a csatornák nyílásain át feltörhet a víz. A másik célkitűzés, a város szintjének felemelése, az ugyanazon év októberében kiadott építési szabályrendelet egyik — valójában soha be nem tartható — pontja lett. A gyakorlatban valóban keresztülvihetetlen volt, hogy a házak földszintjét 2, helyenként 4 m-rel tegyék a még fel nem töltött utcaszint fölé, nem is beszélve azokról a terhekről, amelyeket az építkezésnek ez a módja a háztulajdonosokra rótt volna. Eleinte esetenkint adtak felmentést a szabályrendelet erre vonatkozó kikötése alól, később rendszeresen eltekintettek kielégítésétől. Mindazonáltal a városrendezés során a főbb útvonalak szintjét — ha nem is az árvízszín magasságáig de mégis jelentékeny mértékben, — felemelték. A főváros számos helyén több, az árvizet átélt ház mutatja ennek az emelésnek a mértékét. (Pesten a piaristautcai Krist-ház, a Veres Pálné- és Szerb-utca sarkán álló ház, Budán a Fő-utca és a Döbrentei-utca számos épülete, stb.) Az építésügyi szabályrendelet azonban más tekintetben fontos lépést jelentett a város fejlődésében. Ennek köszönhető, hogy a falusi jellegű építkezést városiasodás váltotta fel. Az említettek csak „tüneti gyógymódnak" voltak tekinthetők. Az ,,oki" orvoslás a Duna szabályozását kívánta volna meg, hogy ezáltal a torlaszképződés a jövőben megakadályoztassák. Az Országos Építési Főigazgatóság a nádor rendeletére már 1838-ban hozzáfogott a fővárosi Dunaszakasz szabályozási tervének elkészítéséhez, amelyhez az irányelveket az uralkodó által kirendelt tanács (Hofbaurat) adta meg. 1 2 (9. ábra.) A szabályozás érdekében Gömör vármegye a Tudományos Akadémia útján eszmei pályázatot hirdetett a főváros árvizek elleni megóvásának megoldására. A pályakérdés 2. pontja műszaki-történelmi szempontból annyira érdekes, hogy megérdemli a szószerinti közlést : „Mi lenne — nem említve azon módokat, melyek a két város tehetségét felülmúlják — a legcélirányosabb építési mód Pest és Buda városaiban, hogy azok az ideihez hasonló rendkívüli, de ismét történhető áradás által rom s düledékké ne váljanak ? ezen építési mód ne csak a házakra nézve adassék elő, hanem a kanálisokra is terjesztessék ki, 1 2 A Vízrajzi Intézet múzeuma több idevágó ügyiratot és tervet őriz.
