Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
50 tek vissza az anyamederbe. A Tolna alatti borrévi kanyar március 24-ig áttörhetetlen jégtorlasza okozta a dunajobbparti Sárköz pusztulását Szekszárdtól Bátaszéken át Báttáig. Baja alatt a Duna messze elkanyarodó balparti ága, az úgynevezett Baracskai-Duna környéke esett áldozatul az árvíznek. A sok akadály folytán a jégtorlaszokat maga előtt söprő víztömeg annyira megnőtt, hogy még a Drávatorok alatti szakaszon is, ahonnan pedig a jég közel három héttel korábban baj nélkül elment, rendkívül magasra emelkedett a Duna. A mederből kilépő víz elöntötte a partmenti községek földjeit és teljesen tönkretette a vetéseket. Egyes mélyfekvésű helyeken még májusban is volt víz. A maga előtt akadályt nem találó árhullám azután lejjebb fokozatosan ellapult és méretei Újvidék alatt már nem voltak rendkívülinek mondhatók (4. ábra). i. Az árvíz pusztítása. 8. ábra. Az 1838-i árvíz pusztítása a főváros mai területén. (A szerzőnek a Természettudományi Közlönyben megjelent cikkéből.) Trattner szerint csupán Pesten alól Báttáig 100 négyszögmértföldnél (vagyis 1 millió katasztrális holdnál) nagyobb terület került víz alá. A Duna 480 km-es hosszban a szó szoros értelmében tönkretette mindkét partját. A kárvallott községek száma meghaladta a 100-at és egyes forrásmüvek 70 millió forint kárról beszélnek. Egyének és családok veszteségét természetesen nem lehet felmérni, itt a lélek