Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása

46 tartott és 13-án reggelre +7 m-es magasságot ért el a vízállás (6. ábra). Óbudán és a budai külvárosokban már napok óta csónakon közlekedtek, de Pesten a február folyamán megerősített védőgátak jól tartották magukat és a hangulat még erősen bizakodó volt. És ekkor, március 13-án délfelé, leérkezett a kisoroszi torlasz mögött felgyülemlett víztömeg, amely maga előtt tolta a torlasz szétzúzott jegét . . . A víz szinte ugrásszerűen áradt. Délután 3 óra tájban a hatalmas víznyomás megmozgatta ugyan a jeget, de nem bírt vele : a csepelszigeti torlasz áttörhetetlennek bizonyult. 6 órakor már a -pesti belváros mentén húzódó védőgát koronáját nyaldosták a habok. A vízállás már 8 cm-rel meghaladta az 1775. évi. eddig észlelt legmagasabb, árvízszint és a német Színház (a mai Vigadó) közelében átszakította a töltést. A rést azonban hamarosan sikerült eltömni. A városi tanács minden lehetőt elkövetett a gát megerősítésére, de minden hiába volt. Este 9 óra tájban a víz meghágta a gátat és rajta keresztül elöntötte a belvárosnak a mai Vigadótól délre eső utcáit (1. kép). Megkondultak a harangok, a még nyitva lévő üzletek sietve bezártak, a házak kapujában emelt védősáncokat megerősítették és ki-ki mentette a magasabb emeletekre az ingóságait. Elevenen vetíti elénk az árvíz első óráinak képét a Nemzeti Színház tündöklő csillagának, Dérynének naplója :

6 ,,Éppen Schodelnével együtt voltam a színpadon, egyszerre mozgás támad a közönség között. A zene megáll, én rémülve mondom : tűz van ! gyerünk ki ! Én kiindultam, ö megragadta kezemet : Ne menjen, mondá, végezzük be a játékot." . . . Mi odafönn a színpadon kiáltottuk : tűz van ? „Nem", felelének : víz !" ,,Folytassák, folytassák, még nincs veszély." Így most már csakhamar összeszedte magát minden és folytattuk a játékot s be is végeztük szerencsésen. De alig is történt meg, tódult mindenki kifelé a színházból. Egy színész, ki nem volt a darabban elfoglalva, jött a Dunától, s mondja: „már a német színésznők mind eltakarodtak haza, a színpadon folyt a víz s ők a fehér atlasz cipőikkel már bokán felül jártak a vízbe." A nagy rémülés elfogott bennünket. Midőn így rohant rémületében ki erre, ki amarra, mi csak haza siettünk. Otthon mindent leszórva, mondom a lánynak : „hagyd abba mind s csak fuss a Mátyásba s mondd a fogadósnénak, adjon kenyeret is, mert éppen elfogyott s nem lesz a vacsorához, én pedig éhes vagyok." A leány csakhamar visszajött üres csészékkel s kenyér nélkül. „Se kenyér, se zsemlye ! Mindent pakkólnak, a pinceablakokat dugdossák be az utcákon, hiszen már a Rókusnál látszik, hogy jön be a víz." A gátszakadás következtében 10 és 11 óra között az áradás üteme mérséklődött. Egyesek már azt gondolták, hogy elérkezett a víz tetőzésének időpontja, de keserűen csalódtak. Éjféltájban félrevert harangok zúgása hozta hírül, hogy a váci nagy töltés is átszakadt és a víz utat nyert a város felé. A magát a váci gát védelme alatt teljesen biztonságban érző Terézváros felső része víz alá került. Éjfél után ismét rohamosabban folytatódott az áradás. Fél 1-kor már közel 1 m-rel többet mutatott a budai vízmérce az 1775-i árvíznél ! A felduzzadt víz irtózatos ereje végül is kinyomta helyéből a soroksári Dunaág kiágazásánál ülő jégdugót és a vízszín rövid időre kissé alábbszállott. De hajnali 4 óra körül Soroksárnál ismét elakadt a jég és így a vízállás az addiginál is magasabbra emelkedett. 6 Déryné naplója. Első teljes kiadás, az eredeti kézirat alapján sajtó alá rendezte BayerJózsej. Budapest, Singer és Wolfner, évsz. nélkül. III. kötet, 283. és köv. old.