Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Csepeli Weiss Jenő: Beszámoló öntözési rendszerem hétéves üzeméről, valamint a mezőgazdasági teherszállításnak vele kapcsolatos új módszeréről

488 Felmerülhet az a kérdés, vájjon helyes-e, hogy a régi és az új szállítási mód összehasonlításánál 7 kettős lófogat helyett 10% fogatból indultam ki. Véleményem szerint helyesen jártam el, mert egyrészt csak egyenlő szállítási teljesítmény alapján hasonlítható egymással össze két szállítási eljárás, másrészt azért, mert bármely, árokrendszer nélkül működő egyéb öntözési eljárás siker esetében ugyanazt a terméstöbbletet és ugyanazt a második termést eredményezné, tehát ugyanazt a nagyobb és sürgősebb teherszállítást tenné szükségessé, mely csatornák hiányában csakis az eddiginél nagyobb fogatoserővel volna meggyőzhető. Amennyiben mégis 46.766 q szállítását kívánnók 28.000 q szállításával összehasonlítani, még akkor is az új eljárás szerinti nagyobb szállítás az olcsóbb, mert évi 4.319 pengővel, azaz kat. holdanként 15-40 pengővel kerül kevesebbe, mint a régi kisebb szállítás! Az új szállításba ruházott tőke még így is 35%-os hozamot biztosít. Az ismertetett új szállítási eljárás előnyeiről szólva, meg kell még említenem, hogy változatlan teljesítőképességgel alkalmazható esős évszakban is, amikor fogatoserővel vontatott szekéren az alföldi sár miatt 3—4 q-nál nagyobb teher nem is szállítható, de a kerekek a szántóföldet mégis mélyen fölvágják. A szállításon kívül a csatornák minden időben arra is használhatók, hogy kis segédmotorral ellátott néhányszáz pengős csónakkal az öntözött gazdaság munkálatai gyorsan és olcsón ellenőriztessenek, mert a legtávolabbi munkahely is csak 86 méternyire esik a csatornák partjától. Meg kell továbbá emlékeznem a csatornarendszer okozta területveszteségnek az öntözésre beruházott tőke hozamára való hatásáról is. A csatornarendszer által lefoglalt 4-2 %-os terület végeredményben csak 2-7%-os területveszteséget eredményez, mert az öntözött területen az új szállítási mód következtében dűlőútakra nincs szükség, úgy hogy az utak által lefoglalt mintegy 1-5 %-os terület mívelés céljaira szabadul fel. A 2-7 %-os területveszteség a régi állapothoz képest, tehát öntözetlen termésben jelent kiesést. A kiesés a 250 pengős átlagértékű öntözetlen termésnek 2-7 % -EL, £LZclZ kat. holdanként 6-75 pengő. Az e kiesés folytán elmaradó haszon pedig ezen összegnek az öntözetlen gazdálkodás hasznának megfelelő része. Ez pedig még akkor is, ha a termés bruttóértékének 30%-át közelítené meg, sem volna kat. holdanként több 2 pengő-nél, vagyis az öntözés 215 pengős kat. holdankénti beruházásának 1 %-ánál ! Pénzügyi szempontból öntözési eljárásom drágának nem nevezhető. A kat. holdanként 215.— pengős befektetés az öntözetlen termés értékénél, azaz 1 év forgalmánál is kisebb. Minthogy hasznos befektetésről van szó, nyugodt hitelviszonyok között az öntözés berendezéséhez szükséges tőke bizonyára méltányos feltételek mellett állana rendelkezésre olyan gazdák számára, kik kellő saját tőke felett nem rendelkeznek. Kis gazdaságok megöntözése (de akár nagyobbaké is) a szolgáltatott mesterséges csapadék megfizetése ellenében, öntöző (ármentesítő) társulatok útján volna végezhető. Szociális szempontból az öntözés jelentősége abban áll, hogy létesítése számtalan földmunkásnak ad foglalkoztatást és üzeme számottevő mezőgazdasági új munkára és annak pénzbeli értékét meghaladó újabb értékek termelésére nyújt alkalmat. A sikeres öntözés ezáltal a jólét hatalmas előmozdítójává válnék. Védekezés szempontjából viszont a sűrű csatornahálózat nyerhet talán valamelyes honvédelmi jelentőséget.