Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Fritsch Kálmán: Vízimunkálatok a visszacsatolt felvidéki területeken az elmúlt 20 év alatt

429 méltó építkezések. Inkább a Vág felső szakaszán végeztek rendszertelenül sürgősebb természetű partbiztosító munkálatokat a községek, utak és értékesabb földek védelmére. Az ezen idő alatt végzett előmunkálatok alapján 1929-ben elkészült a Vág-folyónak a csehszlovák közmunkaügyi minisztérium hatáskörébe tartozó, tutajozható zsolna—szeredi és hajózható szered—komáromi szakaszára vonatkozó általános terve, amely lehetővé tette ezután a rendszeres és tervszerű szabályozást. Az 1931—1936. évek között készült el az apályi átmetszés, mintegy félmillió m

3 földmunkával. A kiemelt anyagból mintegy 200.000 m

3-t a vasúti igazgatás az állomás bővítésére használt fel, a többi anyag védgát létesítésére, a régi meder elzárására és az apályi sziget alsó részének felmagasítására szolgált. A régi ágat részben tutajok, részben nyersolaj uszályok számára szánták téli menedékhelynek. Az erőteljesebb építési tevékenység 1933-ban indult meg, amely időtől kezdve a csehszlovák hadvezetőség mind nagyobb figyelmet kezdett fordítani a Vág-folyó hajózhatóvá tételére. Elsősorban a komárom—nagyedi szakaszon, 38 km hosszban kezdték meg a középvízszabályozást, rögzítve a vízfolyást a konkáv oldalakon párhuzamművekkel és megszűkítve a medret sűrűn elhelyezett keresztgátakkal, amelyekhez a kőanyagot a dévényi kőbányából szállították. A medret a számított 65 m-nyi szélesség helyett egyelőre 80 m-re szűkítették. Az 1938. évben az első 19 km hosszú szakaszon a legkisebb gázlómélység 16 dm volt 55 m

3/sec. vízmennyiség mellett, ami kedvező eredménynek mondható. Az eddig észlelt legkisebb vízmennyiség 40 m

3/sec., amelyet egy létesítendő árvamenti völgyzárógát segélyével állandóan legalább az előbb említett vízmennyiségre szándékoztak növelni. Tervbe volt véve a legközelebbi időre a középvízszabályozás folytatása felfelé Vágsellyéig, amely a torkolat felett 60 km-nyire fekszik. A Vágsellye felett Szeredig terjedő 22 km hosszú szakasz aránylag kedvező állapotban van, úgyhogy itt nagyobb szabályozási munkálatokra előreláthatólag nem lesz szükség. Az említett munkálatok vezetése céljából Keszegfalván építési kirendeltség volt, amelyet 1938. őszén Vágvecsére helyeztek át, ahol az építésvezetőség részére az állam 1930-ban alkalmas házat épített. c) A Tisza. A békeszerződések a Tiszának a Szamos beömlésétől a torkolatig terjedő, hajózható szakaszát a nemzetközi dunai folyamrendszerhez tartozónak nyilvánították. Ezen a nemzetközi szakaszon 22-3 km hosszban határt képezett a Tisza Magyarország és Csehszlovákia között. Ez a határszakasz most visszakerült az anyaországhoz. Itt a Tisza 8—14 m mélyen vágódik be a terepbe és az éles kanyarulatokban erősen alámossa a partokat, úgyhogy helyenként az árvédelmi töltéseket is veszélyezteti. Ennek megakadályozása végett Eszeny község mellett az 1920— 1922. években partbiztosító műveket létesítettek. Hasonló okokból volt szükséges Csap mellett a partot biztosítani. Az építési hely itt is rendezetlen állapotban maradt vissza, kívánatos volna a munkálatok mielőbbi folytatása. III. Nemhajózható folyók. A nemhajózható folyók szabályozása, eltérően a hajózható folyóktól, a Felvidéken a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozott, úgy, mint az anyaországban. Az építési költségek a talajjavító alapot terhelték.