Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - A Felvidék hazatérése

A FELVIDÉK HAZATÉRÉSE. Isten kifürkészhetetlen akaratából húsz esztendővel ezelőtt kihullott a fegyver a szörnyű vérveszteségtől alélt magyar nemzet kezéből és az ősi földet, Szent István birodalmát lelkiismeretlen kontárok darabokra szabdalták. Sokat küszködtünk, nagyon sokat szenvedtünk azóta, de a gyásznak ezer árnyalata között legfájdalmasabb volt elszakított véreink sorsán való aggódásunk. A küzdelmeket, a szenvedéseket békén viseltük, mert hittük és hisszük, hogy a megpróbáltatások által jobbakká leszünk. De elszakított véreinkről egy másodpercre sem mondottunk le soha ! Most, hogy Isten arca újból felénk fordult és az Ő kegyelméből a Felvidék magyarlakta része az anyaországgal újból egyesült, boldogan öleljük keblünkre a hazatérteket, a határokon túl maradottaknak pedig szeretettel üzenjük, hogy hitünk erősebb, mint valaha : Igazságunk ereje az ő bilincseiket is szét fogja törni ! A csonka fatörzs a történelmi mult dús talajába mélyesztett gyökereivel állja a vihart s a megjelent első új hajtás új tavasz közeledtét hirdeti. Meghatott szeretettel járja be képzeletünk a hazatért kedves vidékeket. Örömtől dobban a szívünk a hírre, hogy a méltóságteljes Duna mindkét partján újból vidáman szól a magyar nóta. Isten hozott Csallóköz és ezüstszegélyed Kisduna ! Vág, Nyitra, Zsitva és Garam hozzátok a Kárpátok hűs, tiszta vizét, halkszavú hírnökjét az örök igazságnak, hogy amit Isten egynek teremtett, azt emberi kéz tartósan szét nem törheti! Mennyivel szebb az Ipoly, most, hogy nem választja el magyartól a magyart, amellett október óta hosszabb is, akárcsak a Sajó, melynek a legfelső szakasza maradt csak odaát. Rimaszombatig a Rima is hazatért és megszelídült a Rony va is, az egyetlen folyó, amelyik azóta értékesebb, mióta újból „nem hajózható" ! Magyar földön fut ismét a Latorca, hosszának nagyobbik felén, a Borzsa pedig alsó szakaszán. Az Ondava, Labore és az Ung is jelentkeztek, de csak kisebb szakaszokon. A legmagyarabb folyót sem ékteleníti már a csapi határ ; Újlakon túlig megszakítás nélkül ismét mienk a Tisza mindkét partja. De hadd beszéljenek a számok a vízi vagyon megújhodásáról ! Az országhatárt képező folyóknál mintegy 300 km hosszban visszakerült hozzánk a túlsó part, azonkívül 6—700 km teljesen elszakított folyószakasz tért haza mindkét partjával. Előbbiek : Dunafolyam balpartja 150 km, Ipoly jobbpartja 100 km, Tisza jobbpartja 50 km ; utóbbiak : csallóközi (érsekújvári) KisDuna 100 km, Vág 40 km, Nyitra 60 km, Garam 70 km, Ipoly 25 km, Rima 25 km, Sajó 50 km, Bodva 25 km, Hernád 30 km, Bodrog 40 km, Tarca 25 km, Labore 40 km, Latorca 55 km, Borsava 20 km, Tisza 15 km.