Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Szakirodalom

398 század közepén indított meg néhány kiválóan képzett, de a szélesebb rétegek előtt legnagyobbrészt névtelenül maradt vízimérnök. Ezért kell örömmel fogadnunk Szekendi dolgozatát, amelyben a Hanság és a Fertő eddig jobbára ismeretlen lecsapolási kísérleteiről ad világos áttekintést és kutatási erdményekép ismertet több szabályozási tervezetet, amelyek — különösen Beszédes Józsefé —, értékes adatokkal gazdagítják vízépítészetünk történetét. A Fertő és a Hanság mocsarainak kialakulása a Kisalföld fejlődéstörténetének függvénye. Ezért a szerző a mai földrajztudomány eredményeinek felhasználásával mindenekelőtt az elmocsarasodás okait mutatja be. A tektonikus süllyedés-okozta kedvezőtlen esésviszonyok mellett különösen a vízimalmok túl magasra emelt rőzsegátjai idézték elő a Hanság, illetőleg a beléje ömlő folyók gyakori kiöntését. A mocsarak terjedelme az időjárás alakulása szerint gyakran változott. A XII. században pl. annyira összehúzódott a víz, hogy a kiszáradt területeken apró települések is keletkeztek, de ezeket az újabb áradás, amely legnagyobb terjedelmét a XVIII. század második felében érte el, hamarosan elpusztította. A Fertő és a Hanság lecsapolásának eszméje, — mint a vízszabályozás gondolata általában, — a Mária Terézia kormánya által kezdeményezett merkantilista gazdasági politika következménye. Főleg a termelőterületek növelése, de leginkább a közlekedés könnyítése volt a kormány főcélja. Ennek tulajdonítható, hogy a vízszabályozás jelszóvá lett és egyre-másra jelentek meg tervezetek, emlékiratok, javaslatok, amelyek a szabályozások végrehajtását az. igért gazdasági fellendülés előfeltételének tekintették. A Hanság és a vele összefüggő mocsarak rendezésére 1762-ben készítette az első tervet Freman Maxim. Javaslata szerint az egyetlen vízlevezetőt, a Rábcát kell mentesíteni a mesterséges akadályoktól, azután a Hanságba ömlő Kis-Rábát egy Kapuvártól kiinduló övcsatornával a Hanság peremén a Rábcába vezetni. A költségeket az ármentesítendő területek lakosai viselnék hasznuk arányában. Érdekes, hogy ez a korai tervezet előzetes felmérés nélkül is helyesen látta meg fővonalaiban a szabályozás alapelveit. Freman Maxim elgondolása azonban nem valósult meg, mert a vízszabályozási ügyeket intéző helytartótanács nem rendelkezett a szükséges anyagi eszközökkel. Felmérette és térképeztette ugyan Krieger Sámuellel és Hegedűs Antalleá, — mindkettő megyei mérnök, — a mocsarakat, de 1795—99 között mindössze csak 8-9 km hosszú csatornaszakasszal szabályozták a Rábca egy részét. Az 1800-as években már csak Eszterházy herceg áldozatkészsége biztosította a csatornák további kiépítését s így 1810 és 1813 között elkészült a Rábca-csatorna egy további szakasza és szabályozták a Hanságba ömlő folyók, a Kis-Rába, Ikva, Kardos-ér és a. Répce alsó szakaszát. Ez a fáradságos munkával, de felületesen elkészült, mintegy 30 km-nyi, mesterséges meder azonban nem tudta levezetni az 1813-i szokatlanul nagy árvizet és a gátak átszakadtak, a csatornák eliszaposodtak, a Hanság pedig visszanyerte régi képét. A Hanság végleges rendezésére több későbbi tervet ismertet Szekendi. Ezek közül elsősorban a Beszédes Józsefé érdemel figyelmet, aki hasonlóan Freman Maxim elgondolásához, a belvizek levezetésére egy főievezető csatorna, a kiilvizek felfogására egy övcsatorna megépítését javasolta. „Ne engedjük a vizet a csekély esésű völgybe — mondja az 1826-ban kelt és Moson vármegye levéltárában őrzött tervleírás —, így az száraz lesz; különben onnan kivinni nem lehet, mivel esetek (esésük) elveszvén vagy elfáradván, nem lehet elegendő vizszínrézsűt (vízszínesést) azoknak a távozáshoz (hosszúsághoz) képest adni." A tervezett földmozgósítás 4-6 millió m

3-re rúgott, a szárazzá teendő terület 300,000 kat. hold volt és egy holdra 1 tallér költség esett volna. A végrehajtást 4000 munkással 5—6 évre becsülte Beszédes, de külön királyi biztos és igazgató-vízmérő kinevezését tartotta szükségesnek. Beszédes tervezetét Győr, Moson és Sopron megyék rendei 1826 szept. 27-én tartott bősárkányi gyűlésükön-vitatták meg, de megegyezni nem tudtak és így a munka — nem tekintve a magyaróvári uradalom helyi jelentőségű csatornaépítkezéseit —- hosszú ideig szünetelt. A későbbi tervek közül figyelemreméltó Kecskés Károlyé, az Országos Építészeti Igazgatóság mérnökéé. Élesen eltér abban a tekintetben az elődeitől, hogy mellőzte az övcsatorna gondolatát, mert szerinte elég, ha az ártér közepén a Fertőn és Hanságon keresztül egyetlen kellő méretű csatorna készül, mindkét oldalán töltéssel kísérve. 1838-ban királyi biztosként gróf Zichy Ferenc vette kezébe a Hanság-lecsapolás ügyét, de a még ebben az évben megtartott győri érdekeltségi ülés kudarccal végződött. Hosszú ideig