Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Rovatvezető : DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Dr. Ozoróczy Ervin, dr. Tátray István és dr. vitéz Kovách Elemér : Tagosítás és egyéb birtokrendezések. Dr. Mike.cz Ödön igazságügyminiszter előszavával közzéteszi a M. Kir. Igazságügy minisztérium. Budapest, 1938. 480 old., számos térképmelléklettel és táblázattal. A magyar törpe- és kisbirtokok sajnálatos szétdaraboltságának okai részben történelmiek, részben gazdaságiak. Az úrbériség nyomásos gazdálkodási rendszere, majd az úrbéri birtokrendezés, amikor is a hiányos osztályozás miatt a tagokat több dűlőben hasították ki, nemkülönben az örökösödés, csere, adás-vétel stb., mind a birtok elaprózódásához vezetett. Ennek mérvére a Központi Statisztikai pivatal adatai jellemzőek, melyek szerint Magyarországon a kereken 1-5 millió 100 holdon aluli szántóföldes birtok átlagos területe 5-7 kat. hold. De ezek a földbirtokok átlag 3-9 tagból állanak és így a birtoktagok átlagos területe mindössze 1-4 kat. hold ! Az átlagok vizsgálata azonban nem elegendő. Egyes községek birtokviszonyait kell szemügyre venni. Az idevágó szomorúan érdekes táblázatból, amely 16 vármegye 175 községéről ad lesújtó képet, a baranyai Bakonyát emeljük ki, ahol a 100 holdon aluli birtokok birtoktagjainak átlagos száma 27 (!) és egy birtoktag átlagos területe mindössze 320 négyszögöl. A zalamegyei Molnáriban a birtoktagok átlagos nagysága 260 négyszögöl, és a vizsgált községek 10%-ában ez a szám 480 négyszögöl alatt maradt. Az egyes birtokok tagjainak minden égtáj felé való szétszórtságára megdöbbentő térképet találunk (1. az 1. ábrán). Hogy ez milyen haszontalanul megtett utakat eredményez, arra elég a sok példa közül egyet megemlítenünk. Mözs (Tolna m.) községben egy birtokos földje 1 kat. hold és 237 öl

2 és ez a kis terület 15 darabban feküdt. Ha a tulajdonos minden darabhoz egyszer kiment és visszatért a községbe 70-5 km-nyi útat tett meg ! Ilyen birtokviszonyok között gazdaságos művelésről szó sem lehet. A vázolt viszonyok bízvást meggyőznek mindenkit a tagosítás szükségességéről, aminek azonban még messzemenő előnyei vannak. Az egy tagban levő birtok táblás beosztással, vetésforgóval jól művelhető. A községi határ tagosítás előtt a rendezetlenség képét mutatja, (apró földdarabok, zeg-zugos és hiányos utak, kanyargó árkok), míg a tagosítás utáni állapotban szembeszökőek az áttekinthető, jó alakú területek, széles egyenes utak (2. ábra). Az előbb már utaltunk a haszontalanul megtett nagy távolságokra, melyek az egy tagban levő birtoknál elmaradnak. Ez hatalmas időmegtakarítást, kisebb kocsi- és út rongálást, igások helyett haszonállatok tartását teszi lehetővé. Köztudomású, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségének és versenyképességének fokozására két mód van : 1. az árak emelése, 2. a termelési költségek csökkentése. A mi helyzetünkben csak a második mód jöhet szóba, s ez az üzemi költségek csökkentésével — racionalizálással — érhető el. A széttagolt birtokon való gazdálkodásnak kétségkívül legnagyobbfokú racionalizálása a tagosítás. A tagosítás területnövekedéssel is jár, t. i. a nagyszámú határmesgye a termőföld 1—5%-át foglalja el, míg a rendezés után, még ha szélesebb és nagyobbszámú dűlőúttal számolunk is, a rendezetlen viszonyokhoz képest 0-7% termőföldtöbblet mutatkozik. A gazzal és gyommal borított mesgyék a kártevő rovarok búvóhelyei, számuk csökkentése igen kívánatos. Az összefüggő nagyobb terület lehetővé teszi az előnyösebb keresztszántást (domboldalakon) és a vetőgép alkalmazását (vetőmagmegtakarítás). A vízállásos területek lecsapolása lényegesen egyszerűbb