Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása
207 különleges szerkezettel bírnak és módot adnak arra, bogy a szennyvíz mennyiségének növekedtével, vagy a Rajna visszajátszása esetén a víznívó egy méterrel emelkedhessen. Ezt úgy érik el, hogy a túlfolyók bronzúszókra vannak felszerelve. A vízszint emelkedésével az úszó is emelkedik és kihúzza az egymásba csúsztatott teleszkópszerű elfolyóc-sövet. (8. kép.) Az iszap eltávolításának módja a belső és külső ülepítőtérben különböző. A belső részben a körforgó vasszerkezetű hídról vezetett, kereken mozgó, a feneket majdnem érintő terelőlapok továbbítják a középpont felé. A híd meghajtása a középpontból történik, két helyen kap alátámasztást és pedig a szerkezet külső szélén és a belső és külső ülepítőteret elválasztó szádfalon. A külső öv iszapját nem lehet terelőlapokkal mozgatni, mert az iszap olyan finom szemcséjű, hogy a terelőlapok csak felkavarnák, de nem terelnék. Ezért a híd külső részén négy mammutszivattyú van felszerelve (9. kép), melyek levegő segítségével juttatják az iszapot a hídon elhelyezett iszapvezetékbe. A belső ülepítőteren keletkező úszóréteget egy külön úszókra szerelt, de a híddal mozgatott vályú fogja fel. A vályúban mozgó továbbítószerkezet juttatja az riszó iszapot a medence közepén, a kifolyás alatti megépített iszapgyüjtőkútba. Ugyan ide kerül a belső és külső ülepítőtérből összegyűjtött iszap is. A központos elhelyezésű iszapgyüjtőkútból az iszap a felette levő vízoszlop nyomása révén egy mélyebben fekvő, 50 m 3-es, vasból készült iszaptartányba jut. Az iszapot 6 légköri nyomásra sűrített levegővel 30 cm átmérőjű csöveken nyomják ki az iszaplerakóra. Jelenleg még csak az ülepítőberendezés környékén található mélyedéseket töltik fel a rothadásra nem képes anyaggal, később néhány kilométer távolságra lesznek kénytelenek az iszapot továbbítani. A berendezés hatásfoka igen jó, mintegy 90%, az átfolyási idő 1 óra. Naponként 650 m 3-t távolítanak el az ülepítőmedence iszapgyüjtőkútjából. Különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy ennek az iszapnak a víztartalma csak 70 %. Phenoltalanítás. A rajna-westfáliai szénipar évenként 23 millió tonna kokszot állít elő és így természetesen a kokszolás folyamán tekintélyes mennyiségű gázvíz áll elő, melynek feldolgozása révén kátrányt, benzolt és ammoniákot nyernek. A gázvizet az ammóniák kinyerése útán általában csak a benne lévő mésziszap visszatartása céljából ülepítik és azután mint szennyvizet, a befogadóba vezetik. Az ammóniáktól megfosztott gázvíz az anyagoknak egész sorozatát tartalmazza, így Bach szerint egyik Ruhrvidéki kokszolómű vize 1300 mg/l phenolt, 120 mg/l rhodánt, nagymennyiségű kötött chlórt, stb. tartalmaz. Már a háború előtt panaszkodtak a rajnai halászérdekeltségek a halállomány karbolszaga miatt. Ezek a panaszok a háború alatt és utáni időkben elhallgattak, hogy 1921—22-ben fokozottabb mértékben felelevenedjenek. Az Emschergenossenschaft meghívott szakértője megállapította, hogy a karbolszag a kokszolóművek szennyvizének phenoltartalmától ered. Bár a phenol a Rajnában nagyon felhígul és a halakra nézve nem ártalmas, szaporodásuk és fejlődésük akadály nélkül végbe megy, azonban fogyasztásra alkalmatlanná válnak. A phenol ugyanis szervezetükbe kerülve ott felhalmozódik és onnan még néhány hetes phenolmentes vízben való áztatás révén sem távolítható el. A nagy értéket képviselő vándorhalak pedig, mint a lazac és angolna, a phenoltartalom miatt elszoktak a Rajnától.
