Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása

202 alulról szívják át. A felületen mindig található legyeknek a szabadba jutását egy finom fémháló akadályozza meg. Ismeretes, hogy a legyeknek a csepegtető test felső részeinek tisztántartása szempontjából fontos szerepük van. A légylárvák a felső réteg iszapját táplálkozásukra használják fel és így az eliszaposodást megakadályozzák. Az ilyen csepegtető test, mely állandóan hozzáfolyással bír, köbméterenként napi 2 m

3 vízzel bátran megterhelhető, a szakaszos berendezések napi % ni

3-ével szemben. Igen fontos a csepegtető test anyagának minősége és szemcsenagysága. Olyan anyag választandó, mely ellenáll a szennyvíz kémiai hatásainak. Lényeges, hogy ne tartalmazzon kenet, mert az kénsavvá alakulva káros biológiai hatást fejt ki. Régebben felülről lefelé egyre fokozódó szemcsenagyságú anyagból építették fel a csepegtetőtestet, ma egy felső és alsó 50 cm magas és 5—9 mm 0 anyagból alkotott rétegen kivül az egész test anyaga egyenletesen 20—40 mm átmérőjű. A töltőanyag felülete legyen érdes, de a nagyobb mélyedések ártalmasak, mert ott iszap rakódik le és rothadás áll be. Az áthajtott levegő mennyisége nem kíván pontos ellenőrzést, de a mérések szerint 1 m

3 szennyvízre 30 m

3 levegő szükséges. Bár a levegőmennyiség nagyobb az iszap elevenítésnél általában használt 6—10 m

3-nél, azonban míg utóbbinál 5—6 m vízoszlopnyomással kell a levegőt a vízbe nyomni, addig a csepegtető testnél elegendő 5—10 mm-es túlnyomás. A Holzwickede-i csepegtetőtest tisztító hatása Blunk szerint : kaliumpermanganát fogyasztás csökkenése 80%, a biológiai oxigénszükséglet (В. O. Sz.) csökkenése 92 %. A csepegtetőtestről elfolyó víz az utóülepítőbe kerül, melybe a szennyvíz áramlási irányával szemben levegőt fújnak. Ez felfogható úgy, mint igen rövid átfolyási idővel bíró iszapélesztő berendezés. — Az utóülepítőben leülepedő iszap az Emscher-kút rothasztó-terébe kerül. Az utóülepítőből kikerülő víz már szemre teljesen tiszta, csak enyhén sárgán színezett, biológiai oxigénszükséglete egészen alacsony. Ennek a tisztított víznek egy kis részét még két kis 30—40 m

2 alapterületű és 0-60 m mély halastóba vezetik. Ezzel a kísérleti halastóval az Emschergenossenschaft bebizonyította, hogy a kellően megtisztított szennyvíz higítóvíz nélkül is alkalmas halastavak táplálására. — A halastóból elfolyó víz már tisztább, mint a befogadóul szolgáló Emscher vize. Az Essen-Nord-i szennyvíztisztító telep. Essen város északi részének mintegy 180.000 lakosának és tekintélyes iparának szennyvizeit tisztítja az Essen-Nord-i szennyvíztisztítótelep. Ezt a telepet az Emschergenossenschaft 1911-ben igen kezdetleges állapotban vette át Essen városától és azóta már ötször bővítette és alakította át korszerűen. A 180,000 lakos, valamint egy nagy kémiai- és a Krupp-gyár szennyvizei nyilt, kiépített árokban érkeznek a telepre. Az alkalmazott tisztítás : rács, homokfogó, ülepítés, iszaprothasztás. A szennyvíz további tisztítása nem szükséges, mert a szennyvíz a Berne patak közvetítésével az Emscher folyóba jut. A telepre érkező vízmennyiség átlagban napi 50 ezer m

s, azaz 580 lit/mp, azonban az ipari szennyvizek mennyiségének változása folytán a vízhozam igen nagy ingadozásokat mutat. A megszokott vízszintes homokfogóknál állandó keresztmetszet mellett a vízmennyiség növekedésével a vízsebesség is növekszik, miáltal