Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása
193 támogatása és áldozatkészsége révén néhány hetet Essenben, a rajna-wesztfáliai iparvidék központjában eltölteni. Bár feladatomat elsősorban a szennyvízkezelés tanulmányozása képezte, de mint már említettem, a feladatkörök egymásbanyúlása nem is engedi meg a részfeladatok önkényes elkülönítését, ezért kénytelen is voltam az egész vízgazdálkodást, mint egészet tekinteni. Az ott tapasztaltak és a szakirodalomban megjelent közlemények képezik tanulmányom forrásait. Az előadandó anyag nagysága és természete megkívánná, hogy a rajna-wesztfáliai iparvidék három nagyfontosságú vízépítési feladatát, mint a folyamszabályozást, vízellátást és szennyvízkezelést külön-külön, összefüggően tárgyaljam. Mikor mégsem ezt teszem, hanem az egyes szövetkezeti alapon alakult víztársulatok működését veszem sorba, teszem ezt azért, mert az iparvidék különböző folyamainak feladatai igen különbözőek. így míg az Emscher folyó a csak mechanikailag tisztított szenyvizeket vezeti a Rajnába, addig a Kühr látja el az egész területet ivóvízzel és ezért a bele vezetett szennyvizeket biológiailag is kell tisztítani. AJ AZ F/MSC HERGENOSSENSCHAFT. Folyamszabályozás. Az Emschcr vízgyűjtőterülete 784 km 2, hossza mintegy 70 km, átlagos szélessége 11 km. A folyam eredeti hossza 109 km volt, esése 121-5 m, de ebből az esésből a folyam a legfelső 9 km-es szakaszán 40 métert felemészt. A megmaradó 81-5 m-nyi esés legnagyobb része eloszlott 15 malom duzzasztóművé között és így hosszú folyamszakaszokon egyáltalán nem, vagy alig volt esés. Ilyen viszonyok mellett már XVI. század óta állandó panaszok hangzottak és emiatt az Emscher völgye igen lassan népesedett. Bár több esetben a folyam csekély esését átvágásokkal igyekeztek növelni, de ezek az intézkedések nem bizonyultak elegendőeknek. A mult évszázad hatvanas éveiben meginduló bányászat fokozta a visszásságokat, mert a bányaművelés miatt egyrészt a fellépő talajsüllyedések az Emscher csekély esését még jobban csökkentették, másrészt a népesség növekedésével növekedett a vízszükséglet és a termelt szennyvíz mennyisége is. Nagy területek még kisvíz mellett is állandóan víz alatt állottak, ezeket a pocsolyákat a szennyvizek erősen szennyezték. Emiatt állandó tífusz, malária, vérhas járványok veszélyeztették a vidék közegészségét. A tarthatatlan helyzeten részletmunkákkal változtatni nem lehetett, a gyökeres orvoslás már ele dázhatatlannak mutatkozott. A segítség nem kívülről jött, hanem az érdekelt közületek, ipari- és bányavállalatok és kisrészben a földmívelés képviselői az Emschergenossenschaft 1904-ben történt önkéntes megalakításával elindították a helyzet gyökeres megjavításának munkáját. Az új szövetkezetnek feladatai közé tartozott az Emscher-folyó szabályozása, az árterekés elöntések megszüntetése, de egyszersmind a folyóba vezetett szennyvizek okozta nagymértékű eliszaposodás megakadályozása és az elszennyeződésnek bizonyos keretek közé szorítása. Az Emschergenossenschafl (teljes nevén : „Genossenschaft zur Regelung der Vorflut und Abwasserreinigung im Emschergebiet") megalapítását és szervezetét jóváhagyó törvény 1904. június hó 14 én lépett életbe. Még ugyanazon nyár folyamán megindultak az előmunkálatok, a felvételezés és tervezés. A kormányhatóság a benyújtott terveket 1906-ban jóváhagyta és néhány hónap múlva megtörtént az első kapavágás. Vízügyi Közlemények. ' 3
