Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések helyzete az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1937. évben

189 Öntözött takarmánynövénynek tehát a lóhere igen melegen ajánlható. Tengerit is öntöztünk, bár erre csak május utolsó napjaiban volt szükség, de ezt az öntözést nagyon meghálálta. A tengeri érési ideje az öntözés révén kitolódik, ami pedig oka lehet annak, hogy a földet ősszel már nem lehet megmunkálni s így nem lehet a vetésforgót betartani. Ezért szükség volna egy rövid érésidejü, az öntözést megháláló, bőtermő tengerifajtának kitenyésztésére, amely éppen úgy beérik szeptember első felében, mint a mezőgazdaságokban most használt fajták. A pósteleki uradalomban a 100 napos cinquantino bevált, mert szeptember első napjaiban már beérett. A gyümölcsösök öntözésénél eredményről nem tudunk beszámolni, mert az elmúlt gazdasági évben sem az öntözött, sem az öntözetlen gyümölcsfák termést nem hoztak. A termést különböző kártevők, amelyeknek az időjárás igen kedvezett, tönkretették. Kertészeink csupán arra szorítkoztak, hogy gyümölcsfáikat a következő évre előkészítsék. A fentieken kívül kísérletet végeztünk búza, cirok, napraforgó, lencse és ricinus öntözéssel. A búzát kétféleképen vetettük és pedig egyik helyen rendes sortávolságban, csupán 1-20—1-20 m távolságban hagytunk barázdát az áztató öntözés céljára. A másik táblában 30 cm-es sorokban vetettük el, kapáltuk és minden sor közé bevezettük a vizet úgy, hogy csak a búza gyökere ázzék meg. Mindkét eljárás egyforma termést adott, a szomszédos nem öntözött búzánál kat. holdanként kb. 2 métermázsával többet. A cirok és a napraforgó nagyon meghálálta az öntözést, mert hatalmas szára fejlődött és a mag termése is bőséges volt. A lencse az elmúlt évi csapadék mellett öntözést nem kívánt. A ricinus az öntözés hatására 2 m magas, hatalmas bokrokká fejlődött, termése is bőséges volt. Az első termése nem ért be későbben, mint az öntözetlené, az utolsónak a beérése pedig éppúgy az őszi hidegtől függött, mint az öntözetlené. Az öntözések vízszükségletét illetően az elmúlt gazdasági évben tapasztalatokat a sok csapadék miatt szerezni nem tudtunk. Miután a májusban és június első felében fellépett szárazság idején még csak a föld felső rétege száradt ki, az öntözéshez is kevés víz kellett. Ilyen állapotban az öntözéshez körülbelül 100—150 mm vízborítás szükséges, Gyula megyei város 44 kat. hold kiterjedésű öntöző gazdaságában, hol többször is öntöztek, évi átlagban 290 mm vízzel borították a földeket. E célra 73,000 m

3 vízre volt szüksége. A vizet elektromos meghajtású, függőleges tengelyű szivattyúval 1-80 m magasra emelte az öntözőárkokba s e célra 901 KWó áramot használt fel. Miután 1 KWó áram ára 0-22 P, 1 m

3 víz emelése 0-273 f-be, 1 kat. holdnál évi 4-55 P-be került. A Társulat területén levő öntözéseknek vízszükségletét mind a Társulat látta el. Az elmúlt évben újból bővítettük vízszolgáltató csatornahálózatunkat, mely most már 100 km hosszúságú. A csatornák mellett még igen sok alkalom van öntözések berendezésére. A legsűrűbbek az öntözések a csabai Fénves-d ülőben a Főlecsapolócsatorna mellett, a gyulai határban az Élővízcsatornán a város és a veszei híd között, a békési határban a Gerlai-holtág és az Élővízcsatorna összeömlésénél. A többi helyen eléggé szétszórtan feküsznek az öntözések. De itt is, ha egy-két