Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések helyzete az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1937. évben

17!) Az öntöző gazdaságoknak működését állandóan figyelemmel kísértük, ahol szükséges volt, tanáccsal és útbaigazítással szolgáltunk. A Társulat kísérleti öntöző telepén szerzett tapasztalatainkat a gazdáknak rendelkezésére bocsátottuk. Műszaki és gazdasági kísérleteinket a kísérleti telepen tovább folytattuk. Műszaki tapasztalatok. Az elmúlt évben vizsgálataink a csatornák szigetelésére terjedtek ki. Ezek a kísérletek azért voltak szükségesek, mert azt tapasztaltuk, hogy a földanyag, amelyekből a vízvezető csatornák töltéseit építettük, egyes helyeken nagymértékben átereszti a vizet, s a csatornák mellett túlöntözés következik be, amitől sokszor ki is pusztul a növényzet. Különösen rosszak ebből a szempontból a kötött rétiagyagtalajok, amelyek igen nagymértékben zsugorodnak s ezért, ha a belőlük készített töltések kiszáradnak, túlságosan összerepedeznek. Nem repedeznek, de azért vízáteresztők a homokos iszapból készített töltések. Jók azonban azok, amelyek nagyon finom homokos iszapból, finom szemcséjű folyóhordalékból készülnek. Miután a vízáteresztő töltések igen nagy károkat okoztak, megkíséreltük a töltéseket szigetelni. Kétféle eljárást próbáltunk ki. Az egyik a csatorna belsejének viz átnemeresztő anyagokkal való burkolása volt. A másik mód abban állott, hogy a csatornák töltéseibe vizet átnemeresztő magokat építettünk. Egyegy kísérleti szaksz 10—20 m hosszú volt, melyet a tavasz folyamán építettünk meg. A szigetelt csatorna mentén a nyár folyamán több ízben, néha 5—6 napon át öntöztünk, anékül, hogy szivárgásokat észleltünk volna, míg az előző évben a csatorna mentén mindenütt vízkáraink voltak. A töltésekbe épített vizet átnemeresztő magvakat az öntözési évad után kiástuk s megvizsgáltuk, hogy történt-e azokon valami változás. Ekkor azt tapasztaltuk, hogy nem mindegyik szigetelés felel meg állékonyság szempontjából. A kísérleti öntözőcsatorna kötött réti agyagtalajon vezet. 70 cm. mélységben vizet átnemeresztő sárga agyag található. A csatorna töltések a kötött réti agyagtalajból készültek. A vizsgálat tárgyává tett csatornaszigeteléseket és az azokkal tett tapasztalatokat az alábbiakban ismertetem : 1. Agyagbélelés. (Lásd az 1. sz. ábrát.) A csatorna oldaláról az öntözési vízszín alatt és a csatorna fenékről a földet eltávolítottuk s helyébe agyagot döngöltünk. Előállítása fm-ként 0-62 P. Az aránylag vékony agyagbélelés egy részét a víz elmosta, a növények gyökerei és vakondokok áttörték. A növények irtása végett szükséges kapálásnál az agyagréteg meglazult s részben el is veszett. A bélés előállítása körülményes, fenntartása költséges, mert időnként meg kell újítani. 2. Kátránnyal kevert honiokbélés. (Lásd a 2. sz. ábrát.) Az öntözővízzel nedvesítendő felületet vizes kátrány- és homokkeverékkel vakoltuk be. Előállítási ára fm-ként 1-08 P. Sem vakondok, sem semmiféle gyomnövény kárt nem tett benne. Fenntartásával költség nem volt. Hátránya volt, hogy a kátrányos homokkeverék sokáig lágy maradt, a csatornába bele lépni nem lehetett, ami pedig az öntözés alatt nem kerülhető el. Végleges ítéletet mondani erről a szigetelési módról csak több év tapasztalata alapján lesz lehetséges. 12*