Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - dr. Einwachter József: Gyakorlati példák a sodor hidraulikájából

175 a feladat megoldására a pasadenai műegyetem kísérleti állomásán tanulmányokat végeztetett. A kísérletekkel azt akarták megállapítani, hogy a csatornázott folyómederben milyen lesz a víz lefolyása, s ennek megfelelően, hogy fog alakulni a hordaléklerakódás, különösen a tengerár befolyására. A kísérletek szerint a folyó sodra csak az erőtelep vízkivételi nyílása alatt érte el a balpartot és így az erőtelep beömlő nyílása, a kanyarulat homorú oldalával szemben lévén, különösen a magasabb tengervízállásoknál, állandóan hordaléklerakódásnak van kitéve. Ezért a folyó medrében az erőtelep felett egy meglévő híd pilléreihez csatlakozóan terelőfalakat építettek, melyek a folyás irányában nézve, alsóvégükkel enyhe ívben balfelé hajlottak el. így a folyó sodrát még az erőtelep felett a balpartra terelték. Akismintameder fenékalakulásáról felvett rétegvonalas helyszínrajzok a terelők kedvező hatását világosan megmutatták. A kísérletek eredménye alapján e terelőfalakat 1934-ben meg is építették. Annak igazolására, hogy beváltak, felhozom, hogy megépítésük óta a folyón már több árvíz folyt le a nélkül, hogy az erőtelep vízkivételi nyílásai homoklerakódásoktól szenvedtek volna. Az említett terelőfalak tulajdonképen a mederbe vert szegecselt ,,T" tartókból állanak, amelyeknek közét fapallókkal töltötték ki (2. kép). 9. példa. Hogy a víz terelésének ez a módja, nemcsak a folyószabályozásoknál használható előnyösen, erről alkalmam volt a pasadeniai egyetemen egy másik kísérletnél meggyőződni. Csővezetékeknél a könyökökben örvényképződések következtében tetemes csőellenállások és energiaveszteségek lépnek fel (9. a. ábra). Ha sikerül az örvényképződéseket megszüntetni, a veszteségek is csökkennek. Ezért kísérletképen egy 25 cm-es átmérőjű csőben lemezekből a könyök hajlását követő terelőket iktattak közbe (9. b. ábra). Ilymódon az ellenállás és a vesz= teség is csökken. A felemlített példákból is látható, hogy a víz folyásában mindennemű hirtelen irányváltoztatás annak természetével ellenkezik. Különösen áll ez akkor, lia a vízfolyásnak nagyobb sebessége van. Minél nagyobb ez a sebesség, annál erőszakosabb beavatkozásra van szükségünk, hogy a víz sodrának útját megváltoztassuk vagy eltérítsük ; annál nagyobb vízszínkülönbséggel tudjuk csak a vízfolyást arra kényszeríteni, hogy az eredeti iránytól eltérően, valami oldalirányú elágazásban folyjék. A vízfolyás hirtelen kiszélesedése ugyanígy függvénye a víz sebességének. Tehát minél nagyobb a vízfolyás sebessége, annál nagyobb távolság kell ahhoz, hogy egy hirtelen kiszélesedő meder teljes szélességét elfoglalja. Következéskép annál hosszabb lesz az a kétoldali vízhenger is, amelynek örvénylő mozgása a partokat megtámadja. Örvényeket általában a vízfolyás útjában álló bármilyen csekély akadály is előidézhet, kiterjedésük és mértékük azonban az érkező víz sebességétől függ. Az ilyen örvények zárt vezetékeknél tetemes nyomásveszteséget idéznek elő, 9. ábra. A víz áramlása könyökcsőben, terelőfalakkal p&y és anélkül pay.