Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - dr. Ballenegger Róbert: A talajnedvesség változásának menete mésztartalmú agyagos talajban

156 szárazság bekövetkezett, a görbék egymástól erősen szétváltak. A feltalaj sok vizet veszített, de tekintélyes a második szint vízvesztesége is. Ettől az időtől kezdve az egész talajszelvény állandóan veszített vizet az őszi esők bekövetkeztéig. A szelvény egyes tagjainak víztartalmát feltüntető görbék mind távolabb kerülnek egymástól. A nyárelejei szárazság alatt a különbség a feltalaj és a legmélyebb szint nedvességtartalma közt 6-5%-ot tett ki ; a feltalaj ekkor négy héten át olyan száraz volt, hogy a fű az állandó fonnyadás jeleit mutatta. A feltalaj nedvességtartalma ezen a területen erősen reagált a lehullott csapadékra, az augusztusi bő esők nedvességtartalmát 9-ről 14-5 %-ra emelték, ugyancsak erősen reagált a második szint is. A mélyebb rétegekbe azonban alig jutott valami az augusztusi csapadékból. Amily mértékben kihűlt a feltalaj, csökkent a párolgás, kisebbek lettek a feltalaj nedvességtartalmának ingadozásai. A mélyebb szinteket az őszi esők azonban nagyon lassan töltötték meg ; a novembervégi értékek jóval alacsonyabbak a tavaszi értékeknél. A téli esők a talaj nedvességtartalmát itt is erősen fokozták ; az 1936-ik évi márciusi értékek megadják a talaj víztartóképességét, amelynek értéke nagyon közel van a 19%-hoz. Ebben a vízzel telített állapotában a feltalajban van térfogatszázalékokban kifejezve 52% talaj, 24% víz és 24% levegő vagyis, lia a nedvesség- és levegőtartalmat a pórustér százalékaiban fejezzük ki, a pórustér 50% vizet és ugyanannyi levegőt tartalmaz. Összehasonlítva ezeket az értékeket a közelben levő megmunkált gyümölcsös talajára vonatkozó értékekkel, amelyek szerint a maximális víztartóképességnek megfelelő víztartalomnál a víz a pórustér 53%-át tölti ki, azt kell megállapítanunk, hogy a különbség csekély, ami azt bizonyítja, hogy a talaj kitűnő szerkezetbeli állapotát nem emberi kéz, hanem a természet erői hozták létre. Ha a megmívelés hatása a talaj szerkezetében nem is jut kifejezésre, a megmunkálással lényegesen befolyásolhatjuk azt a nedvességtartalmat, amely növényeink rendelkezésére áll. Ezt a régi igazságot szépen mutatja a két gyümölcsös kapált, gyommentesen tartott földjének és a meg nem mívelt, állandóan gyeppel borított talaj nedvességtartalmát feltüntető görbék összehasonlítása. Minegyik talaj állandóan veszít nedvességet a meleg időszak alatt ; ennek a veszteségnek két oka van, egyik a víznek a talajból való közvetlen elpárolgása, a másik a növény vízfelvétele útján bekövetkezendő nedvességveszteség. Az előbbi annál nagyobb értékű, minél melegebb a talaj, az utóbbit szintén befolyásolja a hőmérséklet, de kisebb mértékben. A fák alatt a talaj nedvességvesztesége jóval kisebb, mint a gyep alatt. Az az óriási vízveszteség azonban, amelyet a gyepes területen látunk, nem írható kizárólag a gyep rovására. Ez a vízveszteség legnagyobb értékét a legnagyobb szárazság idején éri el, amikor a gyep hervadtan vizet alig párologtatott, míg a gyümölcsfák üde zöld levelei bizonyára még fokozottabban párologtatták a nedvességet. A gyepes területen a vízveszteséget kétségtelenül még fokozta az a körülmény, hogy a kiszáradó talaj erősen megrepedezett, széles és mély repedések