Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Finály István: A mérőbukók berendezése síkvidéki öntözések vízmennyiségeinek mérésénél
122 Mint ilyen volna azután megmérhető s ennek alapján volna azután a H értéke, mint m n 4- duzzasztásmozgásmagasság, megállapítandó. A mozgásmagasságot persze lehet a klaszszikus hidraulika, az I. és a II. feltevés szerint számítani, de minden esetben a tényleg megmért Q vízmennyiség, m 0 és 6 méretek alapján. A tényleges (észlelt) v 0 sebességet az említett elméleti lehetőségek megítélésére lehet felhasználni. Mert v 0 = a klasszikus hidraulika szerint = az I. feltevés szrint = a II. feltevés szerint Jn T" A —Ъ Ум Jo . щшшшш^ 2. ábra. = ]/ gm 0 1—n nil n = 2 2 У. п~2 g 1 П1 02 = Q(r - If T—l l/ r r—1 m n (35a) (35b) ( 35c) Elsősorban tisztázni kell tehát, hogy azonos vízmennyiségnél egyébképen is azonos feltételek mellett az L ( ) koronaszélesség több választott értékénél észlelhető-e a ,,6" szelvényben m 0 változása. Elméleti megfontolások szerint várható, hogyha egyszer egy 7 bizonyos L 0 hossznál bekövetkezik az az m 0 méret, amelyre szükségünk van, akkor az ennél nagyobb L t í hosszaknál is be fog következni, ellenben a kisebb L 0 hosszaknál nem fog bekövetkezni. Lesz tehát eszerint egy olyan L 0 hossz, amelyet szükségesnek és elegendőnek, tehát okszerűnek nevezhetünk. A megfelelő m 0 méretre pedig abból a körülményből ismerünk rá, hogy — a vízszintes fenekű mederben, amelynek most a bukó koronája tekinthető — az az L 0 hossz növekedése ellenére sem fog tovább kisebbedni. (Súrlódástól eltekintve !) Ha azután tényleg sikerül gyakorlatilag megállapítani a szükséges és elegendő L 0 méretet, egy bizonyos adott Q vízmennyiségnél, akkor nyilván ennél nagyobb vízmennyiségnél nem fog az m 0 idetartozó határérték mutatkozni, azonban ennél kisebb vízmennyiségnél igen. Ebből az következik, hogy a bukó csak oly vízmennyiségek mérésére használható, amelyeknél a vízmennyiség < Q. Ezeknél azonban — úgy remélem — a vízmennyiség megállapítása a „6" szelvényben észlelt m vízmélység megállapításával kétséget kizáróan és egyszerű módon — minden más változó méret figyelmen kívül hagyásával — megtörténhetik. Az то 0 méret határértéke — az t. i., amely éppen az alkalmazott L n méretnek felel meg — maga fogja jelezni, hogy túllépése a bukó vízmennyiségmérését megbízhatatlanná teszi. Minden ilyen elrendezésű — alapméreteiben különböző - - bukóhoz tartozik tehát egy-egy maximális vízmennyiség, illetőleg maximális átbukás (m 0 a „6" szelvényben), amelyet a bukón feltűnően lehet jelezni. A bukó tehát csak az ennél kisebb átbukásoknál használható mérésre.
