Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

Ill könnyen keletkeznek zátonyok. Ezért lehetőleg 3000—3600 m sugarú kanyarulatokkal igyekeznek az új szabályozási vonalat vezetni. A zátonyok megszüntetése a legnagyobb esésű szakaszokon mutatkozott a legégetőbben szükségesnek, mert kisvízkor ezeken a szakaszokon voltak legsekélyebbek a gázlók. A megjavítandó szakaszok szabályozásának sorrendjét ennek szem előtt tartásával állapították meg. Az elszélesedett medernek a tervszerinti 1 km szélességre való összeszorítását a Mississippi középső szakaszán és a Missourin jól bevált vízátbocsátó fésűs cölöpsarkantyúk és gátak (13. ábra) építésével hajtották végre. A cölöpgátak koronája, a Mississippin mintegy 5 m-re áll ki a kisvíz fölé, míg a partok éle 9—10m-rel van általában a kisvízszín fölött. A Missourin, ahol kisebb a vízjáték és alacsonyabbak a partok, rendesen a parttal színei a cölöpgátak koronája. A szerkezetek magasságának ilyen megállapítását az a szempont vezette, hogy az iszapolás a közepesnél valamivel magasabb vízállások esetén a legerősebb, tehát az iszapoltató műveknek fel kell érni eddig a szintig. A vízáteresztő cölöpsarkantyúk nagyjából merőlegesek a sodorra, de inkább kissé lefelé irányulnak (13. ábra). Ez éppen ellentétes a nálunk szokásos elrendezéssel, ahol a sarkantyúk mindig kissé felfelé irányulnak, sőt rendesen közel 60°-os szöget zárnak be a sodorvonallal. Az eltérést az magyarázza, hogy nálunk a sarkantyúk sokkal alacsonyabbak és a víz keresztülbukik a koronájukon, mégpedig rendesen a gáttengelyre merőleges irányban. Tehát a sarkantyúnak felfelé kell irányulni, hogy az átbukó víz folyása a folyó közepe felé irányuljon. A Mississippin épített cölöpgátakon a víz nem bukik át, hanem keresztülfolyik rajtuk, miközben a gát vezeti is a vizet tengelyével párhuzamosan. Minthogy tehát kismértékben vezetőmű szerepet is játszik a gát, természetszerűleg lefelé kell irányulnia, hogy a vizet a meder felé és ne a part felé vezesse. A gátakat 150—1500 m-es térközökkel építik. A térközök megállapításánál figyelembe kell venni a gátak hosszát, a sodor irányát és sebességét és a mederrész mélységét. Mindenesetre egymáshoz oly közel szokták azokat építeni, hogy a kiálló végek által létrehozott örvények ne kezdhessék ki a partvonalat. A gátakat 2—6 sorban levert hármas cölöpkötegek alkotják. A sorok számát a meder mélysége, sodra és a gátak hossza szerint állapítják meg. A cölöpkötegek távköze 3—6 méter. A cölöpöket az előre elhelyezett partvédőpokróc-sávon keresztül verik le. A cölöpkötegek elrendezését és összeerősítését a 13. ábra tünteti fel. A vízáteresztő cölöpsarkantyúk építési költsége folyóméterenként 230 és 880 pengő között változik, mégpedig elsősorban a meder mélysége szerint. A Mississippi egy jellegzetes szakaszának partvédőművekkel és cölöpsarkantyúkkal történt szabályozását mutatja be a 13. ábra. E) BEFEJEZÉS. A FŐBB MELLÉKFOLYÓK SZABÁLYOZÁSA. A Mississippi szabályozásáról nyújtott kép nem lenne teljes a főbb mellékfolyókon (lásd az 1. és 14. ábrákat) végzett és részben még folyamatban lévő szabályozási munkák dióhéjba foglalt ismertetése nélkül. Nemcsak azért, mert ugyanannak a vízrendszernek részei és ugyanannak az egységes hajózóút-hálózatnak szétnyúló ágai ezek a mellékfolyók, hanem főleg azért, mert valamely folyó szabályozása mindaddig nincs teljesen megoldva, a végzett munkálatok sikere mindaddig