Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

100 vagy maradék léc- és deszkaanyagot, ott gazdaságosabb rőzse helyett ezt az anyagot használni a pokrócok készítéséhez. A mintegy 2—3 cmxlO—15 cm keresztmetszetű fenyődeszkákat a kosárfonáshoz hasonlóan összefonják, így készül a pokróc (lásd a 2. képen). Az elég gyenge és hajlékony deszkapokrócot 4—5 egymás fölé helyezett szál deszkából készített bordákkal teszik merevebbé és osztják be 1—2 méteres rekeszekre, hogy a megterhelő kövek (3. kép) le ne guruljanak az elég sima felületről. Erős sodorban és mély vízben eddig nem nagy sikerrel próbálkoztak a deszkapokrócokkal, mert süllyesztés közben a fonás könnyen szétesik. Ezért főleg csak a Felső-Mississippin és a Missourin alkalmazzák általánosan ezt a partbiztosítási módot. с) Beton- és betonkőburkolat. Első ízben 1894-ben kísérelték meg a pokrócok készítésére használatos faanyagot betonnal helyettesíteni. 1914-ben már hatalmas (max. 15x38 méteres), 10 cm vastag vasbetonlapoka,t készítettek és süllyesztettek a fenékre, abban a reményben, hogy a lemez hamarosan össze fog töredezni és azután pontosan simul majd a fenék felületéhez, a vasalás pedig meg fogja akadályozni az egyes töredék-darabok elsodrását. Ez a védezet azonban egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a hatalmas lemezek elsüllyesztése egészen szokatlan nehézségek elé állította a mérnököket. Ma már nem is használják a meder burkolására ; ellenben annál általánosabban alkalmazzák a felső partoldalak védelmére. Hasonlóképen a terméskővel és főleg a kőben szegény folyam mellett gazdaságosabb tetraeder-alakúra készített betonkővel való terítést is csaknem kizárólag a parti részek védelmére alkalmazzák. A köveket vagy közvetlenül a földre, vagy vékony rőzsepokrócra terítik, legalább 25 cm vastag burkolatot készítve. A betonból vagy betonkőből készülő felső partburkolatot nemcsak a különböző, alant ismertetett betonlappokrócok felső folytatásaként készítik, hanem a rőzsepokrócos partbiztosításokat is ezzel folytatják fölfelé. A burkolatok csatlakozó vonalának magasságára vonatkozóan ma a következő általános előírások vannak érvényben : Kisvíz fölött 450 cm-t meghaladó vízállásnál nem szabad vízalatti burkolatot készíteni, sem az elhelyezést megelőző egyengetést végezni. A tagozott betonpokrócok felső széle legfeljebb a KV fölött 180, a rőzsepokrócoké pedig —- a korhadás veszélyére való tekintettel — a 60 cm-es vízszín széléig érhet csupán. A szakadó partok meredek voltára való tekintettel előírják, hogy a mederoldalt a KV alatti 150 cm-es mélységig le kell nyesni és el kell egyengetni. Az összefüggő betonréteggel való felső partburkolást 1915-ben vette fel a Mississippi Bizottság szabványai közé. 10 cm-es vastagsággal készítik a gondosan előkészített, 1 : 3 rézsűvel levágott partoldalon. A lefolyó csapadékvíz kimosó hatása elleni védelmül felső széle végigmenő, 90 cm mély őr fallá van kialakítva (1. a 12. ábrán). Az egész burkolat egy darabban készül, csupán 60 méterenként készítenek egy-egy 10 cm széles tágulási hézagot. Betonkeverő teleppel és daruval felszerelt hajókról készítik ; egy-egy ilyen berendezéssel 20 órás munkanaponként 4500 m

2 burkolatot lehet elkészíteni.