Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

84 A kismintáknak csak elenyésző hányadát lehet fedett téren megépíteni, mert legtöbbjük igen terjedelmes és amellett egyidőben sok kísérlet folyik egyszerre — hiszen évente 40—50 vizsgálatot is végeznek a telepen —, ezért a legtöbb modellt a szabadban építik meg. A kis folyószakaszok szokásos kicsinyítése 1 : 500—1 : 1000, mélységre 1 : 150—1 : 100. A tápvizet 120 m hosszú, 6 m magas gáttal mesterségesen duzzasztott tó szolgáltatja. A kísérletek eleinte főleg a Mississippi egyes szakaszainak kis- és középvízi vonalozására és a szabályozó művek legcélszerűbb elrendezésére vonatkoztak. Kísérletekkel próbálták meghatározni a legutóbb létesített 12 mesterséges átvágás várható hatásait is. Üj abban árvédelmi kérdések megoldásával is kísérleteznek ; az ártéren lévő erdőségek folyástakadályozó hatását a kismintán különböző sűrűségű drót-szitaszövetekkel állítják elő (1. kép). A legnagyobb eddig megépített folyómint a a Mississippi 1000 km hosszú szakaszát foglalja magában az alluviális völgy teljes szélességével együtt, 1 : 2000, 1 : 100 méretarányban ; ez a kisminta közel 300 m hosszú ! Az árapasztók és árvédelmi gátak legkedvezőbb vonalvazetését tanul mányozzák rajta. A nagy feladatnak és a hatalmas méreteknek megfelelőek a költségek is : csupán ennek az egy kismintának a megtervézése és előkészítése 14,000, megépítése 133,000 dollárba került, és még kb. ugyanennyit tesznek ki a kísérletezés költségei ! Bármilyen sokba is kerülnek a kismintákon végrehajtott kísérletek, mégis érdemesnek találták azok elvégeztetését. A hibás elhelyezéssel vagy vonalozással megépített szabályozó művek jóval nagyobb fenntartási költségei, vagy éppen a művek későbbi teljes átépítésével járó óriási kiadások ugyanis sokszorosan fölülmulnák a kísérletezés költségeit. Ennek a körülménynek felismerését bizonyítja az a körülmény is, hogy idegen hivatalok is mind gyakrabban végeztetnek kísérleteket Vicksburgban és kérnek szaktanácsot a kísérleti telep vezetőségétől. II. Árvédelmi munkálatok. Az árvédelmi munkálatok általában három részre tagozódnak : 1. a tulajdonképeni ármentesítési és árvédekezési munkák, ciZclZ cl védtöltések és árvédelmi falak építése és fenntartása, 2. az árvizek fölös vízmennyiségének oldalt, mellékvölgyeken át az ú. n. árapasztók révén való elvezetése, 3. az árvizek keletkezésének megelőzése hegyvidéki tárolómedencék rendszerének kiépítése révén. 1. Védtöltések és árvédelmi falak. Az árvédelmi gátak építése úgyszólván egyidejűleg kezdődött az első nagyobb települések kialakulásával. New Orleans városának 1717-ben történt alapítását azonnal nyomon követte a kezdetleges árvédelmi gátak kiépítése a város teljes hosszában. 1735-ben már mintegy 68 km hosszban húzódnak a töltések a folyam mindkét partján. A teljes építési költség a parti birtokosokat terhelte. Hogy ennek ellenére mégis kiépítették a töltéseket, az annak volt köszönhető, hogy a francia gyarmati kormány birtokelkobzás terhe alatt kötelezte őket erre. A kezdetleges és kis gátakat természetesen gyakran átszakították az állandóan megismétlődő árvizek, a helyreállítási és megerősítési költségek pedig hamarosan meghaladták a birtokosok anyagi erejét. Ennek következtében egységes, összefüggő és kellő méretű