Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

81 okoz—ellenben tartós jellege csupán a fölötte lévő szakaszon okozott vízszínsüllyedésnek (leszívásnak) van. Az átvágás melletti nagyobbmértékű kimosások is csak átmeneti jellegűek, melyek később megint a rendes mértékre csökkennek. A fentebb említett 19 régi átvágás azt mutatta, hogy a vízszínesés sem növekedik meg tartósan, mert a folyó a többi szakaszon való meghosszabbodásával kiegyenlíti a szenvedett rövidülést, úgy, bogy összhossza és átlagos esése nagyjából állandó marad. így a Mississippi hossza az Ohio betorkolásától a deltáig 1765-ben 1,684 km volt, 1916-ban pedig 1,690 km, annak ellenére, hogy közben 19 átvágás összesen mintegy 400 km-el rövidítette meg ! A folyónak ez a hosszkiegyenlítő képessége természetesen csak addig érvényesülhet, míg a folyó kanyarulatai nincsenek a további fejlődés ellen mesterséges módon megvédve, biztosítva. Az újonan létesült, nagyrészt mesterséges átvágások által szenvedett rövidülést már nem lesz a folyamnak módjában a többi kanyar erősebb kifejlesztése által kiegyenlíteni, minthogy a lényegesebb kanyarokat ma már partvédő művekkel biztosították. D) AZ ALSÓ-MISSISSIPPIN VÉGZETT SZABÁLYOZÁSI MUNKÁK. I. A szabályozás kialakulása és szervezete. 1. A szabályozás kezdete és fejlődése a Mississippi Bizottság megalakításáig. A Mississippi felfedezését általánosan Hernando de »So/o-nak tulajdonítják, aki 1541-ben látta meg és lépte át a folyamot. Közismertek a Mississippi felkutatói közül még Radisson és Groseilliers, Joliét és Marquette-Atya, La Salle, d'

Iberville. A települések azonban csak 1699-től kezdődőleg indultak meg és akkor is csak elszórtan, míg végre 1717-ben New-Orleans megalapításával kezdetét vette a koinoly gy armatosítás. Az első nagyobb települések kialakulásával úgyszólván egyidejűleg kezdődött a kezdetleges szabályozó természetesen elsősorban árvédelmi művek építése. New-Orleans alapítását nyomon követte a kezdetleges árvédelmi gátaknak a város egész hosszában való megépítése ; ezzel megindult az árvédelmi rendszerek mind nagyobb arányokat öltött fejlődése. A Mississippi legrégibb felvételét 1765-ben végezte Ross hadnagy, azonban már ezt megelőzően is készült néhány részlet-térkép. A felfedezők rajzaitól és vázlataitól eltekintve, az 1718-ból való l)e LAsle-féle térkép már nagy tájékozottságra vall. Az első felvételt követték az újabbak, ígv 1768-ban Pitman mérnök-kapitány, 1774-ben Wilton és 1796-ban Collot ezredes készítette el a Mississippi térképét. A folyam vízjárására vonatkozó adatok is igen régi időkre nyúlnak vissza, az első vízmércét 1798-ban állították fel Natchezban ; ez a mérce 1848-ig volt használatban! New-Orleans homorú parton történt elhelyezése természetszerűen hamarosan partbiztosítások létesítését tette szükségessé, a bejáró tengerihajók útjába pedig mihamar akadályokat gördítettek egyes zátonyok. A kisvizi szabályozás tulajdonképen már 1726-ban megkezdődött, amikor a hajózóút mélyítése céljából a torkolat közelében hatalmas vasgereblvékkel próbáltak a zátonyokon átkotorni. A folyami hajózás is rendkívül gyorsan kifejlődött. Már 1745 előtt hatalmas arányokat ért el a folyón végigmenő áruforgalom. A gőzhajóknak 1811 és 1817 Vízügyi Közlemények. ß