Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása
76 kei, valamint agyaggal. Ezek felett a rétegek felett tömött agyagréteget találunk a völgyben, amilyen nyugott, csendes, mély vízből szokott leülepedni. Ezt egy egész finom szemszerkezetű réteg, a Magyarországon is jól ismert lösz fedi le. Ezeket a jégkor utáni lerakódásokat a völgy tektonikus felemelkedése követte, minek következtében a folyó újra mélyíteni kezdte medrét. Eközben a lösztakaró nagyrészét annyira elhordta, hogy azt ma már csak a völgyet keletről szegélyező dombsoron találhatjuk meg. Később valószínűleg a völgy újabb lesüllyedése következett be, minek következtében a folyam jellege újból megváltozott, ma már nem pusztít, hanem épít. A völgy feneke folytonosan emelkedik, minden kiáradás emeli a partokat. Ennek tudható be, hogy csaknem az egész alluviális völgyben a csapadék levonulási iránya nem a folyó felé, hanem attól el, a mellékvízgyüjtők felé irányul. A terep esése (a parttól elfelé) legnagyobb — mintegy másfél méter —• az első másfél kilométeren, azután fokozatosan csökken a mellékfolyók, ill. mocsarakig. 2. A delta süllyedése. De nemcsak a partjait építette a folyó állandóan magasabbra, hanem a tengerbe (Mexicoi-öbölbe) is mindig beljebb hatolt, folyton nagyobbítva a deltáját. Hogy meddig terjed az eredeti szárazföld és honnan kezdődik a tulajdonképeni delta, azt ma már nem lehet pontosan megállapítani. Mégis kb. a Baton Rouge alatti területet lehet a folyam deltájának tekinteni. A delta alsó részében még ma is elég tetemes süllyedéseket lehet észlelni, amit a védgátak megépítése előtt állandóan kipótolt az évente rárakódó új iszapréteg. A mérések szerint mintegy évi 1-5 cm-t tesz ki a süllyedés. 3. Hordalékmozgás. A mellékfolyók állandóan óriási h о r dalé к men ny i s ége к e t zúdítanak a Mississippibe, aminek nagy részét a folyam továbbszállítja a Mexicoi-öbölbe. Ez utóbbi mennyiség mintegy évi 160—310 millió m 3-re becsülhető. A hordalékrészek szemnagyságuk és fajsúlyuk szerint négy különböző módon mozoghatnak a vízzel : a) görgetve és csiisztatva, b) lebegve, c) oldva, d) kolloidális oldatban. Az eddigi tanulmányok inkább csak az első kettőre terjedtek ki ; ezek nem is választhatók el élesen, mert sokszor ugyanaz a hordalékrész fölváltva csúszik és lebeg, vagy pedig a kettő közé eső módon, ugrálva halad lefelé. Mivel a Mississippi hordaléka nagyrészt finom agyag- és iszaprészekből áll, nagyobb mennyiség halad lebegve, mint görgetve és csúszva. A lebegtetett hordalék mennyisége legkisebb a felszínen és legnagyobb a fenék közelében. Átlag 1/10,000 és 6/10,000 között változik — az 1930/31-ben végzett mérések szerint — a lebegtetett iszap és a víz súlyaránya. Az évi átfolyó hordalékmennyiség mintegy 330 milliárd kg. A mozgatott hordalék mennyisége elsősorban a vízfolyás sebességétől függ ; igen fontos tényező azonban az áramlás turbulenciája is. Ezt a kérdést jól megvilágítja valamely sima mederrészből kiálló éles fog hatása, mely a sebességet ugyan ellenállásánál fogva csökkenti, a hordalékmozgatóképességet mégis növeli az okozott turbulencia által. A hordalékmozgásnak különleges fajtája a meder fenekén a sodorra keresztben képződő homokhullámok mozgása. A hullámok felső lejtőjén felgördülnek a szemek és a gerincen túl a meredek alsó oldalon leesnek. így az egész hullám lassan hömpölyög tovább ; a végzett megfigyelések és mérések szerint ezen hullámok
