Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - dr. Kozmann László: Az Egyiptomi öntözések talajtani vonatkozásai

65 viszonyaink között pedig magasszintű vizet csaknem kizárólag folyóvizeinknek, főleg a Tiszának és mellékfolyóinak felduzzasztott vizéből nyerhetünk s így érthető, hogy ennek szükségszerűségével csaknem mindegyik terv számol. Nagyarányú öntözés megvalósítására ma nincs meg a lehetőség, de ismételten hangsúlyoztuk, hogy a kényszerű tétlenség idejét arra kell felhasználnunk, hogy minden tekintetben áttanulmányozott és megfigyelésekkel alátámasztott terveket készítsünk a gazdasági lehetőségek idejére. Az utóbbi évek folyamán nagyon sok történt már ebben a tekintetben, mégis ahhoz, hogy minden szempontból tiszta képet nyerjünk, még sok megfigyelés szükséges. E közlemény keretében a szükséges talajtani vonatkozású megfigyelések közül is csupán azokat említjük meg, amelyeknek szükségszerűsége az itt ismertetett egyiptomi tapasztalatok megvilágításában indokoltnak látszik. E tekintetben kétségtelenül az Alföldünk lecsapolási viszonyainak tökéletes ismerete látszik a legfontosabbnak. Ez csupán a Rohringer-íé\e megfigyelő-kúthálózat nak, továbbá a m. kir. Vízrajzi Intézet által létesített alföldi talajvíz észlelő-hálózatnak minden számba jöhető területre való kiterjesztésével és megsűrítésével érhetőel. Az ezzel kapcsolatos megfigyelések sok szempontból nélkülözhetetlenek, mert nemcsak a talajvíznek helyi szintingadozására szolgáltatnak adatokat, hanem a megfelelően sűrű és céltudatosan elosztott kutak adataiból a talajvíz mozgási irányára és ami még fontosabb, a természetes drainirányok kapacitására ill. vízvezető-képességére nézve is felvilágosítást nyerhetünk. Egyéb megfigyelésekkel kiegészítve e kúthálózat adataiból megismerhetnénk azt is, hogy folyóvizeink nyári alacsony vízállása milyen szerepet játszik az Alföldünk természetes lecsapolási viszonyaiban. A folyómederben való tárolás kérdésével kapcsolatban ennek ismerete mindenképen nélkülözhetetlen, mert feltétlenül ismernünk kell, hogy a felduzzasztott folyó miatt a lecsapolási lehetőségek milyen mértékben rosszabbodhatnak, s hogy a magas folyóvíz hatása a talajvíz magasságára milyen területeken érvényesülhet. A földalatti természetes lecsapolási vonalak iránya és a közeg vízvezetőképességének ismerete szintén nélkülözhetetlen. Gondoljunk arra, hogy nagyobbarányú öntözés esetén ezek legalább 50—60%-kai nagyobb mértékben lesznek igénybe véve, mint a természetes viszonyok között és a viszonyok változásának mértékére csak ezen adatok ismeretében következtethetünk. Az Alföldön folyamatban lévő talajtérképezési munkálatok bármilyen értékes adatokat is szolgáltatnak más tekintetben, erre vonatkozólag nem nyújthatnak felvilágosítást, mert itt a talaj mélyebb rétegeinek sajátságairól van szó, ahová a felvételezés természetesen nem terjeszkedhet ki. A célt kizárólag csak talajvízszín-mérésekkel érhetjük el.

1 Ugyanez a helyzet az alföldi talajaink mélyebb rétegeinek sótartalmára vonatkozólag is. Egyes kivételes esetektől eltekintve, a talajokat legfeljebb 150 cm mélységig vizsgáltuk s a most folyó térképezés sem terjeszkedik ki rendszeresen az ennél mélyebb szintek vizsgálatára. Könnyen érthető okokból azonban az alföldi nagyarányú öntözés szempontjából, amikor a mai talajviszonyok bizonyos mértékű és sok tekintetben a választott öntözési rendszertől függő változásával feltétlenül számolnunk kell, a mélyebb talajrétegek sótartalmának ismerete is 1 A m. kir. Földtani Intézet már elhatározta, hogy az altalajviszonyokat a talajtérképezéssel kapcsolatban 30 m-ig terjedő fúrásokkal deríti fel. (Szerk.) Vízügyi Közlemények. 6