Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Szakirodalom
515 belül egyensúlyban van a környező víztől való azzal a másik eltéréssel, hogy a nap sugarai kétségtelenül jobban felmelegítik a sekélyebb edényben lévő vizet, mint a környező medencéét és így viszont nagyobb párolgást okoznak. Más helyen rendes módon szárazon elhelyezett párolgásmérők adataival összehasonlítva azt találjuk, hogy utóbbiak körülbelül 20%-kal több vizet párologtatnak el, mint a vízmedencében elhelyezett készülék. Az átlagos évi párolgás ennél 676 mm-nek adódott, ami az egész csatornarendszerre körülbelül helyes értéknek tekinthető. Hasonlóan nyilt vízfelületen elhelyezett, de az előbbinél kisebb párologtató készülékkel (400 cm 2 felület) végeztek kísérleteket az amsterdami vízművek, azonban az évnek csupán 259 napján sikerültek az észlelések. A hiányos sort kiegészítve, évi 696 mm-t kaptak eredményül. Az YseeZ-tavon (a régi Zuyderzee még lecsapolatlan része) szintén hasonló méréseket végeztek 50 cm átmérőjű, úszó tutajra szerelt párologtató készülékkel. A megfigyelések évi 715 mm párolgást eredményeztek. Ezt az edény és a tó hőmérsékletkülönbségéből számítható napi párolgáskülönbség hozzáadásával, illetve levonásával, és a mérőedény hullám és szél ellen védettebb voltára való tekintettel még 5%-kal helyesbítve, végül is évi 630 mm-t kaptak az Yssel-tó párolgására. De liHlben az utóbbi években a meteorológiai intézet végzett közvetlen összehasonlító méréseket egy rendes és egy, a tó felszínére helyezett párolgásmérő között ; a megfigyelések azt mutatták, hogy utóbbiból 64% (aug.) — 82% (dec.) párolog el a rendes műszeren észlelt 100%-kal szemben. Érdekes összehasonlítani az Yssel-tavon végzett megfigyeléseket a svájci Zugersee- és Àgersee-tavakon végzett mérésekkel, amelyeknek 775, illetve 735 mm volt az évi párolgás. Tekintetbevéve a tengerfelszínfeletti magasságok között lévő nagy különbséget, továbbá a svájci tavak sokkal kisebb vízfelületét, ezek az értékek az Yssel-tavi eredményekkel eléggé összhangban vannak. Több kísérlet történt a párolgásnak elméleti kiszámítására is. így pl. Elink Sterk a Haarlemmermeer kiszárított polderére vonatkozó számításait csapadék-, elszivárgási- és lefolyási adatokra, továbbá a talaj nedvességtartalmára és a környező nyilt víztükrök magasságára alapította. Számításai évi 481 mm párolgást eredményeztek. A párolgás mennyisége valamennyi előbb ismertetett megfigyeléssorozatnál érdekes, a hőmérsékletéhez hasonló menetet mutat. Az évi menetnek nyáron van a tetőpontja, télen a mélypontja ; nyár derekán 7—10-szer annyi párolog, mint télen. A napi menetre jellemző, hogy a nappali párolgás nyáron 10—15-szöröse, télen 2-5—3-szorosa az éjszakai párolgásmennyiségnek. A rendelkezésre álló megfigyelési adatokból végül is meghatározhatók a párolgás fentemlített képletében szereplő állandók. A különböző megfigyeléssorozatokból számítva С = 0-0187—0 0277 és A = 0-25 értékek adódnak. Ifj. Maurer Gyula 32*
