Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szakirodalom

507 2. A folyó horda lékszállítása a fenékgátak közti távolság nagyságától független mindaddig, míg a felső szakaszról elegendő hordalékanyag érkezik. Csekély hordalék érkezése esetében a rövidebb gátközök erősebb kimélyülésre és így fokozott hordalékképződésre vezetnek. 3. Azonos körülmények között a fenékgátak koronájának megemelésével a vízlefolyás módja nem változik, csupán a hordalékmozgató erő és vele együtt a hordalékmozgás csökken. A fenékgátakon való vízátfolyásnál mutatkozó sebességnövekedés a hajózás szempontjából csak akkor hátrányos, ha a fenékgát titán bukás (vízugrás) keletkezik. Ilyen esetekben célravezető a nagy esést több gáttal megosztani. A szerző kísérleti eredményeit több németországi folyón, — az Isaron, Rajnán és Elbán, —végzett megfigyelésekkel és helyszíni felvételekkel egészíti ki. A tapasztalati eredmények egyben a kísérletek igazolására is szolgálnak. Ezek nélkül a kísérletek csak tudományos és elméleti értékűek volnának, míg így a gyakorlati víziépítés szempontjából is tanulságosak. Dr. Einwacht er József. Levin, L.: í j hordalékmentesítő berendezés. (Nouveau dispositif de dessablement des canaux). Közlemény a grenoblei egyetem vízimérnöki osztályának víziépítési kutatóintézetéből. Különlenyomat a Génie Civil 1937. júl. 10-i számából. 11 oldal, 11 ábrával. Minden vízkiviteli berendezésnél nagy gondot okoz a műcsatornába bejutó hordalék eltávolítása, de különösen fontos a kérdés a nagyesésű vízierőműveknél, ahol a gyakran 30—50 m/mp sebességgel érkező homokszemek rendkívül erősen koptatják a turbinák lapátjait és ennek folytán rohamosan csökkentik a gépek hatásfokét. A hordalék elleni védekezésnek már a vízkiviteli mű általános elrendezésénél kell kezdődnie, mert a csatornába jutó hordalék mennyisége a vízkivétel helyétől, a kivezetés irányától, küszöbmagasságától stb. rendkívüli mértékben függ. A laboratóriumi kutatásnak köszönhető, hogy ezen a téren igen nagy a fejlődés, de azt, hogy a csatornába semmi hordalék ne jusson, mégsem lehet biztosítani. A vízkivételi zsilip után iktatott ülepítő-medence ugyan visszatartja a hordalékot, de időnkinti kikotrása drága, öblítése pedig az üzemet befolyásolja károsan, sőt gyakran nem is eredményes. Az újabb törekvések a folytonos üzemű hordalékkiválasztásra irányulnak. Az ismertetendő rendszernél a vízkivételi csatornába 45°—90°-os kanyarulatot iktatnak. A homorú oldalon a centrifugális erő hatására vízszínemelkedés áll elő, amely csavarvonalszerű vízmozgásra vezet a kanyarban. Ennek következtében a fenéken mozgó hordalék a domború oldal felé sodródik és ott a fenéken alkalmasan elhelyezett nyíláson keresztül aránylag csekély folytonos vízsugárral kiöblíthető. A kísérletek szerint aránylag csekély : 1—4%-os vízveszteség árán a hordalék 99-5%-át sikerült kiválasztani. A berendezés helyes működésének lényeges feltételei : 7. Hogy az öblítő nyílás ott legyen, ahol a fenéken keresztirányban mozgó vízszálak túlnyomórésze találkozik, 2. hogy a kanyarulat olyan helyen készüljön, ahol a hordalék legnagyobb része a fenéken mozog, és 3. hogy a nyílás alakja a minél eredményesebb öblítést lehető csekély vízveszteség árán tegye lehetővé. 1. Az öblítőnyílás elhelyezése a víz sebességétől és a csatornaszelvény méreteitől függ. A nyílásnak annál messzebb kell kerülnie az ív elejétől, minél kisebb a vízmennyiség és minél nagyobb a sebesség. Minél kisebb a sebesség és minél nagyobb a vízmennyiség, annál tökéletesebb a hordalékmentesítés, de áramló vízmozgásnál a 98%-ot mindig elérte. A kísérletek eredményeként a szerző e két jellemző változó függvényében az ívhez tartozó középponti szöggel jellemzi az öblítőnyílás helyének az ív elejétől mért távolságát. Ha a kivett vízmennyiség változik, több nyílásra van szükség, amelyek közül mindig más tartandó nyitva, inert az öblítés hatásfoka rohamosan csökken, ha a nyílás helye a számítottól eltávolodik. 2. A célból, hogy az öblítőnyílás környezetében a kiválasztandó hordalék valóban a fenéken mozogjon, megfelelő ülepítőmedencéről kell gondoskodni. Ennek hosszát a következő megfontolás adja. Ahhoz, hogy a lebegő hordalék a feneket elérje, kell, hogy a kiválasztandó hordalékszemek ülepedési sebessége nagyobb legyen, mint a vízmozgás örvényességéből (turbulencia) eredő felfeléirányuló sebesség. Az előbbi a szemcsék méreteitől, fajsúlyától és a folyadék fizikai jellemzőitől függ, az utóbbi az újabb laboratóriumi kuta-