Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Tittes György: Törökország vízügyi munkálatai

496 elhelyezett csöveken át cementbesajtolást kellett végezni. A fúrással előhajtott csövek hossza 5—8-0 m között változott, A sűrűn elhelyezett furatokban besajtolt cementhabarcs, az alap alatt, a repedezett andezitben vízzáró függönyt alkot. Az ivóvíz kivételére szolgáló két 700 mm-es csővezeték a völgy jobboldali részén nyert elhelyezést. Egyikük a város közelében épült szűrőállomáshoz vezet, ahol egy 3x54 m

2=162 m

2-es gyorsszűrő-berendezés tisztítja a vizet, a másik egyelőre tartalékul szolgál. Minthogy a völgyzárógát fölöslegessé tette azt, hogy a városi szűrőállomással kapcsolatban nagyobb szolgálati medencék épüljenek, gondoskodni kellett olyan berendezésről, amely lehetővé teszi, hogy a vízkivétel a gát mögötti tónak kölönböző mélységeiből történhessék és így az ivásra kellemes hőmérsékletű víz biztosítható legyen. E célból a szűrőállomáshoz vezető két cső fölé a gát vízfelőli oldalán függőlegesen felfutó vasbetonakna épült, amely egy áttört, merevítő-fallal két részre van osztva. Mindkét résznek a falában 3—3 nyilás van, amelyeken át a tó vize szabadon hatolhat be az aknába. A 6 nyílás különböző magasságban van és bármely nyílásnak a nyitvatartása, ha ugyanakkor a többi 5 nyílást elzárják, azt eredményezi, hogy a vízkivétel arról a mélységről történik, amely a nyitvatartott nyílás helyeinek megfelel. Minthogy a nagyraméretezett nyíláson mindig több víz hatol az aknába, mint amennyi onnan a 700 mm-es csöveken át kivezethető, a tó és az akna között vízszínkülönbség nem jöhet létre és így a táblákra egyoldalú víznyomás nem nehezedvén, azok könnyen kezelhetők. A fenékkiürítő egy 1600 mm átmérőjű acélcső, a mellette elhelyezett 700 mm-es csövön át történik az öntözővíz kivétele. A tolózárak kezelése a száraz oldalon, a gát aljában épült két kamarában elektromos meghajtással történik. Venturi-mérők, fúvószelepek és dilatációs armatúrák egészítik ki a tolózár-kamarák felszerelését. A túlfolyó 3x6-62 m -f- 2x8-82 m nyílású, tolótáblákkal szabályozható és teljesen nyitott állapotban 227 m

3/'sec.-t buktat. A túlfolyónak, fenékkiürítőnek és az öntözővíz kivételére szolgáló csővezetéknek egyidejű megnyitása esetén 270 m

3/sec. vezethető el. Bár az észlelések szerint eddig ilyen árhullám nem fordult elő, a teljesen fátlan vízgyűjtőterület az elővigyázatot mégis indokolttá teszi. A túlfolyó alatti medence a terep adottságához alkalmazkodva két részre (,, A" és ,,B" medence) oszlik. Alapteste a völgybe lejtősen benyúló sziklapadon nyugszik és a kiemelendő sziklatömeg a lehetőséghez képest csökkentve legyen, a két rész fenéksíkja különböző magasságban létesíttetett. Az ,,A" medence szintje 81-45, a „B" medencéé pedig 77-45 s így a kettő között 4-00 méteres szint különbség van. (A magasságot jelző számok nem tengerszínfeletti magasságot jelentenek, hanem egy önkényesen felvett alapsíkra vonatkoznak. A Csubuk kisvíz-szintje a gát helyén 865-00 m. a. t. sz. f.). A két medencét 2-05 m magas, buktatónak kiképezett fal választja el, amely az ,,A" medence vizét felülről a „B" részbe ejti. Minthogy az „A"-ból átbukó víz áramlási iránya merőleges a ,,B"-ben zuhanó víz irányára, felülről leejtett víztömeg a lenti áramlásra irány-eltérítően s így energiaemésztően hat. A ,,B" medence végén egy 3-10 magas buktatógát van, amely a csendesítő medencében 3-10 m vízmélységet biztosít, utána egy 9-00 m hosszú utófenék következik, amely Rehbock-féle fogas-küszöbben végződik. A csendesítő medencék és az utófenék hosszát .valamint a buktató-koronák magasságait a Török Közmunkaügyi Minisztérium felkérésére Rehbock tanár kísérletileg állapította meg a karlsruhei labora-