Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Bognár Kálmán: Az 1936. évi nevezetesebb 24 órai csapadékmaximumok

492 A felsorolt esőzési területek közül vízrajzi szempontból a február 4-i és az október 28-i csapadékmaximumok voltak a legfontosabbak. A téli és az őszi hónapokban fellépő nagy csapadékok ugyanis sokkal inkább jelentenek árvízveszedelmet, mint a meleg évszakokban előforduló nagy esők, amikor a csapadék nagy része beszivárog a földbe, illetőleg elpárolog. A tavaszi és nyári napi maximumok inkább gazdasági károkat okoztak, miután legtöbbször gyors kondenzálás következtében jöttek létre, ami mindig magával hordja a jégeső keletkezésének a veszedelmét. Jégesők, felhőszakadások ellen ma még sajnos nem tudunk védekezni (legfeljebb biztosítással). A sokkal gyakrabban fellépő és a nagyobb területre kiterjeszkedő, valamint a következményeiben éppen olyan súlyos másik elemi csapással, a szárazsággal szemben a természet azonban nekünk is megadta a lehetőséget a védekezésre. Magyarországon ugyanis az átlagos évi csapadék nem mondható kevésnek és ha a csapadék az év folyamán egyforma adagolásban kerülne a földre — egyenletes eloszlás esetén 50 mm egy-egy hónapra — akkor a szárazság minálunk ismeretlen fogalom lenne. Az aránylag kedvező átlagos évi csapadék azonban nálunk inkább csak számítási eredmény, nem pedig az úgynevezett közepes állapotnak a kifejezője. Csapadékviszonyaink rendkívili szélsőségesek : a gyakoriságban és az évi összegek kialakulásában egyaránt ritka a középszámításból adódó átlagos értéknek megfelelő helyzet. Néha pár hónapig alig esik valamirevaló eső, máskor meg egyszerre hatalmas víztömegek zúdulnak alá. Sajnos ezeknek az esőknek legnagyobb része veszendőbe megy, kárba vész, pedig nekünk minden csepp vízzel takarékoskodnunk kellene. Megfelelő műszaki berendezéssel — pénzügyi áldozatok árán — ezeket az esőket a termelés szolgálatába lehetne állítani. Ebben az esetben egy-egy esőszegény év nem okozhatna többszázmilliós veszteségeket az országnak. A víznek a gazdaságos kihasználására, értékesítésére, a természet nekünk is megadta a lehetőséget, hiszen éghajlati adataink azt mutatják, hogy a száraz éveket megfelelő módon mindig ellensúlyozzák a nedves esztendők, ami az öntözéses gazdálkodáshoz nekünk igen kedvező előfeltételeket biztosítana. Örvendetes, hogy az utóbbi időkben mindinkább hangoztatják ennek a szükségességét és a kormány részéről is történtek ebben az irányban intézkedések. IRODALOM. 1. Dr. Réthly Antal: a) Az Alföld csapadékviszonyai. (Különlenyomat „Ujabb tanulmányok az öntözéshez" című Földmívelésiigyi Minisztériumi műből). Budapest, 1933. b) Megváltoztatta-e éghajlatunkat az ármentesítés ? (Különlenyomat a „Vízügyi Közlemények" 1936. évi április—júniusi füzetéből). Budapest, 1936. 2. Bognár Kálmán: Az 1935—36. évi tél feltűnő csapadékbőségéről. (Az Időjárás 1936. évi XL. évf. 108—114. old.) Budapest, 1936. 3. Dr.RónaZsigmond:Magyarország éghajlata. (Éghajlat II.rész,659.old.) Budapest, 1909. 4. Bognár Kálmán: a) Az 1934. évi tavasz szárazságának rendkívüliségéről. (Az Időjárás 1935. évi XXXIX. évf. 171—178. old.) Budapest, 1935. b) Rendkívüli szárazság Magyarországon. Csapadékeloszlás 1935. június—októberi időszakban, különös tekintettel a nyári szárazságra. (Az Időjárás 1935. évi XXXIX. évf. 222—233. old.) Budapest, 1935. 5. Dr. Réthly Antal: A legnagyobb esők Magyarországon az 1901—30. években. (Földr. Közi. 1935. évf. LXIII. köt. 236—245. old.) Budapest, 1935. 6. Bognár Kálmán: Csonka-Magyarország 1935. évi csapadékeloszlás». (Földr. Közi. 1937. évf. LXV. köt. 1—3. sz. 31—35. old.) Budapest, 1937. 7. Dr. Hajosy Ferenc: A csapadék eloszlása Magyarországon 1901—30. (Meteor, és Földm. Int. hivatalos kiadványa XI. köt.) Budapest, 1935.