Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Várszeghy János: A magyar víziforgalmi statisztika 1936. évi fontosabb eredményei

471 felül az előző évit. Az emelkedés tulaj donképen csaknem teljes egészében a Duna illetőleg azon át a tenger felé irányuló küldeményeknél jelentkezik, melyek menynyisége 110-0%-kal növekedett. A víz ellenében szállításra kerülő áruk ezzel szemben mindössze 6-3% gyarapodást értek el. A forgalomnak ebben az ugrásszerű emelkedésében — az egyéb alkalmakhoz hasonlóan — a gabonának volt a legszámottevőbb szerepe, mely a lefelé irányuló küldemények mennyiségét az előző évinek több mint négyszeresére emelte. Befolyással volt még a jó gabonatermés a víz ellenében történő szállítmányok mennyiségének kialakulására is, melyet 13-6%-kal emelt az előző évi fölé. A forgalmi viszonyok közelebbi megismerésére nézve egyébként a VI. sz. táblázat tartalmazza a megfelelő adatokat. A Dunán továbbításra kerülő áruk megnövekedett mennyiségének elszállítására több járóműre volt szükség, mint az előző évben. A géperejű hajók száma általában 2-1%-kal növekedett ; a gyarapodás a gőzösöket nézve 1-1% volt, míg a motoroknál 3-5%-ot tevő szaporodást figyelhettünk meg. A két hajótípus növekedésének arányában mutatkozó eltérésből arra következtethetünk, hogy a dunai forgalomban a motoros hajók működési köre állandóan növekedőben van. A géperejű hajók eme újabb fajtájának térhódítása onnan ered, hogy a gőzösök géperejüknek, illetőleg berendezésüknek megfelelően csak a Duna bizonyos szakaszán képesek résztvenni a forgalom lebonyolításában. Viszont a motoros vontatók nemcsak egyes helyeken állíthatók szolgálatba, hanem a Dunának bármely részén alkalmazhatók. A géperejű hajók vontájában álló uszályok összes száma 4-0%-kal haladta meg az előző évit. A két csoportot külön-külön nézve megállapíthatjuk, hogy a gőzösök által vont uszályoknál 3-4%-os csökkenés jelentkezik. Ez a körülmény részben abban leli magyarázatát, hogy az előző év egyes szakaiban fellépő alacsony vízállás miatt a hajtóerőt nem lehetett teljesen kihasználni, míg a tárgyalt év kedvező vízállási viszonyai mellett ugyanennyi, vagy több áru elszállítására kevesebb uszály is elegendő volt. Erre mutat egyébként az a körülmény, hogy míg 1935-ben egy uszálynak átlag 3,714 q rakománya volt, addig a tárgyalt év folyamán minden egyes uszályon átlagban véve 3,886 q áru került továbbításra. A motorosok által vontatott uszályokat tekintve 27-4%-os emelkedést figyelhetünk meg, ami szintén mellette szól ama megállapításunknak, hogy a motoros vontatók belvizeink forgalmában mindinkább jelentősebb szerepet töltenek be. A mótoroshajók vontatmányának ez az újabb jelentős megsokasodása a motorosoknak a gőzösökkel szemben fennálló s már előbb említett abból az előnyéből ered, hogy a motoros vontatók a vontájukba vett uszályokat a Duna minden szakaszán végigvihetik, míg a gőzösök által való vontatás esetén az egyes szakaszokon gépcserére van szükség. A motoros vontatók tehát a gőzösöknél mozgékonyabbak, ami számukra legtöbbször elsőbbséget biztosít. A motoros hajók által vontatott uszályok átlagos megterhelése szempontjából az előző évivel nagyjában megegyező a helyzet, amenynyiben az uszályok a tárgyalt év folyamán átlag 4,041 q (1935-ben 4,050 q) árut vittek magukkal. Az elmondottakkal kapcsolatban érdemes még a megemlítésre, hogy a járóművek kihasználása szempontjából is javultak a viszonyok. Az üresen vontatott uszályok aránya ugyanis a gőzösöknél 31-6%-ról 28-9%-ra, a motoros vontatóknál pedig 37-9%-ról 32-9%-ra csökkent. A megnövekedett áruforgalom zavartalan lebonyolítására a Tiszán is jóval több járómű fordult meg, mint az előző évben. A növekedés aránya a géperejű