Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Várszeghy János: A magyar víziforgalmi statisztika 1936. évi fontosabb eredményei

42!) Az 1936. év viszonyainak bemutatására ez alkalommalis öt, teljesen önálló statisztikai adatgyűjtés eredményeit fogjuk felhasználni. Az első csoportban a fontosabb kikötők áruforgalmáról szólunk, a következő fejezet a vasúti és hajózási vállalatok között fennálló átrakóforgalmat ismerteti. Az ezt követő harmadik részben az ország területén lebonyolódó nemzetközi víziforgalom eredményeit tárgyaljuk, majd a budapesti Vámmentes Kikötő viszonyainak ismertetése után, az ötödik részben, a téli kikötők forgalmáról adunk tájékoztatást. 1. A fontosabb kikötők áruforgalma. Az adatgyűjtés kereteinek kibővítése révén immár másodízben történik gondoskodás arról, hogy kikötőink áruforgalmát minél alaposabban megismerhessük. Az 1936. év folyamán módot kerestünk arra, hogy a technikai okokból eddig Csongrád, Szeged, illetőleg Szolnok kikötőinél kimutatásra került jelentéktelenebb tiszai, valamint a Körös kikötőiben lebonyolódó forgalmat külön mutathassuk ki. A gyérforgalmú tiszai kikötőkben, valamint a Körös kikötőiben fel- és leadásra került áruk ezelőtt a rovatolást végző tiszai kikötőknél kerültek kimutatásra, a tárgyalt évtől kezdve pedig a tényleges állapotnak megfelelően a be-, illetőleg kirakási pontokon vétettek számba. Ugyancsak az 1936. évben találkozunk először a Maros egyik kikötőjével is, melynek a mondott év folyamán jelentéktelen forgalma volt. Az adatgyűjtésbe újabban felvett kikötőkben, illetőleg e két víziútvonalunkon a közlekedés még meglehetősen szűk keretek között mozog. Mégis érdemesnek látszott az adatgyűjtést ebből a szempontból kibővíteni, mert a tervezett vízszabályozási munkák nyomán a forgalom fellendülése várható, s így az erre nézve beszerzett adatok megfelelő összehasonlítás útján a vízimunkálatok befejezésével meginduló forgalomnövekedés nagyságáról esetleg még értékes tanulságokkal szolgálhatnak. A mondottak szerint tehát a Duna 163, a Tisza 38, a Balaton 31, és a Sió 2 kikötője mellett ebben az évben szerepel először külön a Körös 5, valamint a Maros 1 kikötővel. Az 1936. esztendőben megtalálhatjuk mindazokat az előfeltételeket, melyek alkalmasak voltak arra, hogy a kikötők forgalma az előző évit felülmúlja. A bevezetésben már említett kedvezőbb vízállási és időjárási viszonyok mellett a mezőgazdaság jó terméseredményei folytán a hajózási vállalatok jobban voltak foglalkoztatva úgy, hogy ezeknek a tényezőknek a közrejátszása kikötőink áruforgalmának nagyságát 18-6%-kal emelte az 1935. évi fölé. A havonkint szállításra került küldemények mennyisége pedig arról tanúskodik, hogy belvizeink a járóművek számára egész éven át járható útvonalakat biztosítottak. A kedvező vízállás és időjárás viszont módot nyújtott a vállalatoknak a rendelkezésre álló járóműveik megfelelő kihasználására is. Ez utóbbi körülmény szintén a havi forgalom alakulásából állapítható meg, ahol az egész éven át szállított áruk mennyisége nagyobb kilengéseket nem mutatott, hanem meglehetősen egyenletesen oszlott meg. Az elmondottak számszerű alátámasztására megemlítendőnek tartjuk, hogy belvizeink kikötőiben az év minden hónapjában volt áruszállítás. Az egyes hónapok forgalmának egymáshoz való viszonya is igen kiegyensúlyozott képet mutat, amennyiben a 28 napot számláló február hóban süllyed a küldemények mennyisége a legalacsonyabb — 8О3 ezer q-t tevő — pontra. A két zord hónapnak nevezhető január és márciusban a forgalom már 1,516 ezer, illetőleg 1,727 ezer q-ra emelkedik. Apri-