Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Vízrajzi tanulmányok számítása és szerkesztési eljárásai
408 A közepes vízhozam annál inkább eltér a középvízállásnak megfelelő hozamtól, minél nagyobb volt a vonatkozó időszakban a vízjáték. A középvízmennyiség kényelmes számítása céljából a vízállásjegyzékek ma már általában a fenti táblázattal azonos rovatolással készülnek. Minden vízállás mellé beírhatjuk a megfelelő hozamot és kiszámíthatjuk a középvizet. A szász vízrajzi intézet olyan rajzoló-műszert szerkesztett, amelynek vezetőcsúcsát a vízállásgörbén vezetve, egy rajzolócsúcs a vízszállítási ábrát rajzolja meg, a műszerrel kapcsolt planiméter pedig mindjárt ennek területét is megméri, amiből a középvízmennyiség kényelmesen számítható. A műszert természetesen minden vízmennyiséggörbének megfelelően külön kell beállítani és használatánál feltételezzük, hogy a vonatkozó időszakon belül a görbe nem változott. 2 5 f) Évi menet. A vízszállítási görbéről áttérhetünk a vízhozam havi jellegzetes értékeit feltüntető ábrára is, mely a vízmennyiségek évi menetét jellemzi. Ez a vízjárás igazi képe. Példa. A Duna vízjárása Pozsonynál 1926/35. 2 6 Hónap I. II. III. IV. J V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év KQ \ 714 720 776 1062 1152 1056 1320 1122 1005 820 906 791 714 KKQI A 1005 955 1205 1520 1803 2056 1905 1612 1336 1157 1188 947 837 KÖQ}| 1439 1446 1658 2096 2467 2873 2569 2356 1715 1495 1549 1238 1908 KNQI А 2346 2672 2299 2719 3727 4109 3711 3757 2475 2404 2340 1842 4922 NQ ! 5210 6701 3890 4311 6532 7810 7296 7236 4311 3722 4252 2824 7810 Kq \ „ 5-4 5-5 5-9 8-1 8-8 8-0 10-0 8-6 7-6 6-2 6-9 6-0 5-4 KKq J 7-6 7-3 9-2 11-6 13-9 15-6 14-5 12-2 10-2 8-8 9-1 7-2 6-4 Köq } ^ 11-0 11-0 12-6 16-0 18-8 21-9 19-6 18-0 13-1 114 11-8 9-4 14-6 KNq g 17-9 20-3 17-6 20-7 28-5 31-3 28-3 28-7 18-9 18-4 17-9 14-0 37-5 Nq J39-7 511 29-7 32-8 49-8 59-6 55-7 55-2 32-9 28-4 32-4 21-5 59-6 LKQ = 670 m 3lmp; LNQ = 10,872 m 3/mp. LKq = 5-l Ijmp. km*. LNq=830 l/mp. кт г. g) Vízraj zilag nem tanulmányozott vízfolyások vízszállításának meghatározása. A jellemző vízmennyiségek ilyenszerű kimutatása elsősorban a vízhasznosítási tervek nélkülözhetetlen alapja. De ezenkívül módot ad arra is, hogy olyan vízfolyások vízszállítására következtethessünk, amelyekre vonatkozóan nem áll más adat rendelkezésünkre, mint a térkép. E célból a fajlagos vízszállítás jellemző értékeit éghajlati vidékenkint vagy a vízgyűjtőterület átlagos tengerszínfeletti magassága szerint foglaljuk össze, majd csoportonkint a vízgyűjtőterület nagyságának függvényében rakjuk fel. Az ily módon kapott pontok összekötővonala megadja az ismert kiterjedésű vízgyűjtőterület fajlagos vízhozamát. 2 5 Beilage zum Jahrbuch des Sächsischen Amtes für Gewässerkunde, Abflussjähr 1934. 2 8 A prágai csehszlovák vízrajzi intézet havi jelentései alapján.
