Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Vízrajzi tanulmányok számítása és szerkesztési eljárásai

382 szószerint vennénk és értékének megadásánál nem volnánk tekintettel az észlelések megindítása óta esetleg bekövetkezett mederváltozásokra. Tudjuk például, bogy a Dunán Budapestnél 1838 március 15-én 929 cm-en tetőzött a minden addigit és azontűlit meghaladó emlékezetes árvíz. Adataink vannak az 1876-i 767 cm-es és 1775-i 764 cm-es vízállásokról is. Mégis, mivel ezeknek a vízállásoknak előfordulását az azóta végrehajtott erőteljes szabályozások folytán ma már nem tartjuk valószínűnek, a legutolsó 60 év 3 legmagasabb vízállása pedig 1897, 1899 és 1923-ban rendre 680, 670 és 684 cm volt, ma azt mondjuk, hogy Duna, Buda/pest LNV = 684 cm. Hasonlóan ,,az eddig észlelt legalacsonyabb vízállás"-kifejezésnél is mindig hozzáértendő, hogy „melynek előfordulása a mai viszonyok között lehetséges". Helytelen volna például Dunaremetére, ahol a Duna medre emelkedőben van, az ezelőtt 50—60 évvel, a szabályozások előtt észlelt kisvizek szintjét legalacsonyabb vízállásként nyilvántartani. A kellő mérlegeléssel kiválasztott, de legfeljebb a legutolsó 20—25 év legkisebb vízállása az, amelyet ilyenként elfogadhatunk. Kényesebb esetekben valamely szomszédos, változatlan mederszakasz lehető legalacsonyabb vízállását keressük ki és megállapítjuk a szóbanforgó vízmérce mai helyzetében annak megfelelő vízállást. Ilyen megfontolással állíthatjuk például, hogy Duna, Dunaremete LKV = 170 cm, míg a valóban észlelt legkisebb vízállás 1885 I. 26-án egy méterrel kevesebb : 67 cm volt. Ez utóbbi számnak ma már gyakorlati jelentősége nincsen. Rendkívül fontos, — különösen a szomszédos vízmércék adataival való összehasonlíthatás és a vízmennyiségekre való áttérés miatt, — a szélsőséges vízállásoknál a jégnélküli és jeges, helyesebben a jég által befolyásolt értékek különválasztása. Jégtorlaszok felett, illetőleg alatt rendkívül magas, illetőleg alacsony vízszínek fordulhatnak elő. Ezek, ha a meder állapota szabályozás folytán nem változott, valóban megismétlődhetnek mindaddig, amíg a kérdéses szakaszon jégtorlasz képződhetik. Nyilvántartásuk tehát feltétlenül indokolt. De helytelen volna ezekből a szélsőségekből a folyó vízjárására következtetni, hiszen a jeges időszakban a vízlefolyási viszonyok rendje teljesen megbomlik. A helyes eljárás tehát abban áll, hogy a jégnélkuli szélsőségek mellett a legnagyobb és legkisebb jeges vízállást is megadjuk, ha t. i. ez utóbbiak nagyobbak, illetőleg kisebbek, mint amazok. (Jelük |LNV, illetőleg LKV ha álló és LNV:, illetőleg I.KY ha zajló jégről van szó.) b) Az értékingadozások átlagos határai. A rendkívüli szélsőségek magukban még mindig nem elegendők az adatok szóródásának jellemzésére. Igaz, ezeknek az ismerete is igen fontos, de mégis, ha jellemezni akarjuk valaminek a változásait, az érdekel elsősorban, hogy rendes körülmények között milyen határokon belül szokott végbemenni az. Ez a meggondolás vezetett az ingadozások közepes határainak megállapításához. Valamely többéves időszak közepes évi nagy vizén (KNV) az egyes évek legmagasabb vízállásainak középértékét értjük és hasonló az értelmezése a közepes kisvíz (KKV) fogalmának is. Természetesen mindkét érték időszakhoz kötött, a jel mellett tehát mindig az időszakot határoló két évszámnak kell szerepelnie, például : KNV 1920/29.