Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Kun László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve

360 neve is mutatja, a magyar-csehszlovák határmegállapítás alkalmával felmerült kérdések közös megegyezéssel történő elintézésére törekszik, miért is nemcsak vízügyi, hanem egyéb megállapodásokat is tartalmaz. Az egyezmény I. Сгт-е a határok megállapításának okmányairól szól, amelyek közül a vázrajzokat magyar részről a m. kir. állami Földmérési Térképtár őrzi. A II. Cím a határok metszette, avagy a határmenti közutakra, vasutakra és az ezeken levő műtárgyakra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. A vízügyi rendelkezéseket a III. Cím tartalmazza négy fejezetben (17—38. cikkek). Ennek fontosabb rendelkezései : Az I. Fejezet (17—24 cikkek) a meglevő határmenti vagy határmetszette víziművekre és vízi jogosítványainak kölcsönös elismerésére vonatkozik bizonyos megszorításokkal és nagyjában nem más, mint az általános vízjogi elvek érvényének mindkét állam érdekeltjei részére való kimondása. Az egyezmény II. Fejezet-e (25—29 cikkek) az új víziművek építésének engedélyezéséről szól, amit a szerződő felek kölcsönösen elő fognak segíteni, különösen ha határmenti vízfolyások szabályozásáról, határmenti községek vízzel való ellátásáról avagy vízierők kihasználásáról lesz szó. A munkálatokat az államok illetékes hivatalai együttesen fogják tanulmányozni. Evégből az államok bejelentik egymásnak a határmenti illetékes hivatalaikat,

1 melyek felsőbb hatóságaik által nyert felhatalmazás után egymás között közvetlenül levelezhetnek is. Mindegyik fél saját területén maga látja el a vízrendőri szolgálatot ; a kihágásokról egymást kölcsönösen értesítik. Az egyezmény III. Fejezet-e (30—34 cikkek) a hatóságokról és a hatósági eljárásokról szól. A határmenti vízfolyásokkal összefüggő vízjogi vonatkozású ügyek — a büntetőügyek kivételével — elvben csakis a két fél közigazgatási hatóságai által egyetértésben intézhetők el, ellentétben a határmetszette vízfolyások ügyeivel, melyek csak az érdekelt állam hatásköre alá tartoznak. Ha azonban a vízimű mindkét állam területére terjed, akkor az engedélyezést ebben az esetben is mindkét állam illetékes hatóságaitól kell kérni. Az engedélyezési tárgyalásra mindkét állam érdekeltjei meghívandók. Ha az elsőfokú hatóságok között véleményeltérés támad és megegyezni nem tudnának, akkor az ügy a felsőbb hatóság elé kerül ; ha ezek sem tudnak dönteni, akkor az egyezmény 79. cikkében kijelölt döntőbíróság határoz. A mindkét állam területére kiterjedő vízimű mindkét állam vízikönyvébe bevezetendő. Az egyezmény IV. Fejezet-e (35—38 cikkek) a tutajozásról, a faúsztatásról és ennek engedélyezéséről szól, amely az erdészeti hatóság szempontjából fontos. Lényege a rendelkezéseknek, hogy a kormányok nem fogják megakadályozni a faúsztatást és tutajozást azokon a nem nemzetközi jellegű vízfolyásokon, amelyeknek egyes szakaszai teljesen egyik vagy másik állam területére esnek (pl. a FelsőTiszán). Az egyezmény IV. Cím-e (39—53 cikkek) a halászati ügyeket tárgyalja. Fontos a rendelkezéseknek az a része, amely megtiltja a vizek szennyezését. Ez az 1 Megtörtént, a kormányok a határmenti illetékes hivatalaik nevét egymással kölcsönösen közölték.