Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szilágyi Gyula: Városi csatornák méretezése

342 jutó vízmennyiség számítására alkalmasak. A téli időszak lefolyási viszonyainak ezek a tényezők nem felelnek meg, mert az ezeknek számításánál kiindulási alapul vett 4. sz. táblázat adatai nyári időszakban végzett mérések eredményei. Városi csatornákban azonban mindig a nyári heves záporokból lefolyásra jutó vízmennyiség adja a legnagyobb terhelést. Lefolyó vízmennyiségek görbéje. Az egyes csatornaszakaszoknak rendszerint nagytömegű munkát igénylő méretezésénél jó hasznát vesszük a lefolyó vízmennyiségek görbéjének, amit egyszerűen С . i görbének nevezhetünk, mert a lefolyó vízmennyiséget a lefolyási tényező és az esőhevesség (intenzitás) szorzata adja. Ez a görbe teljesen hasonló az 1. sz. ábrában rajzolt esőhevességi görbékhez azzal a különbséggel, hogy az ugyancsak lit/sec/ha-ban kifejezett ordináták értékei kisebbek, mert a szorzóként szereplő lefolyási tényező az egységnél mindig kisebb. Mindenekelőtt el kell döntenünk azt, hogy a csatornarendszer méretezéséhez hány éves gyakoriságú esőhevességeket veszünk mértékadónak. Ez lényeges elvi kérdés, amelytől függ egyfelől a csatorna üzemének biztonsága, másfelől a csatornaszelvények nagysága, tehát az építési költség. Azután meg kell állapítanunk azt, bogv a szóbanforgó vízgyűjtőterületen a vízhatlan és vízátbocsátó felületeknek milyen százalékos arányai fordulnak elő. A kiválasztott esőhevességeknek az esőzés időtartamával változó értékeit megszorozzuk a 7. sz. táblázatból vehető, ugyanazon időtartamra érvényes lefolyási tényezőkkel, figyelembe véve az előforduló vízhatlansági százalékokat is. Tehát ugyanarra az esőhevességre annyi C. i görbét szerkesztünk, hogy a 7. sz. táblázatban 10%-onként változó értékben megadott vízhatlansági százalékok a vízgyűjtő területen előforduló értékeket fedezzék. A 10%-onként változó vízhatlansági százalékkal számított C. i görbéket egy ábrába összefoglalva úgy rajzoljuk egymás alá, hogy közöttük grafikus interpolálással közbeeső százalékra is olvashassunk le értékeket a lefolyó vízmennyiségre. А С . i görbék ábráját ezen a helyen nem tartom érdemesnek megrajzolni, mert a tárgyalt esőhevességi adatokkal szerkesztett görbék a mi viszonyaink között gyakorlati értékkel nem bírnának. Ugyanis az 1. sz. ábrában feltüntetett esőhevességi adatokat csak példaképen vettük fel, minthogy a hazai ombrográf adatok gyakoriság szempontjából nincsenek feldolgozva. Tekintettel arra, hogy az esőhevességek gyakoriságának ismerete a városi csatornáknak az eddigi gyakorlatnál biztosabb alapon való méretezését teszi lehetővé, kívánatos volna, hogy meteorologiai intézetünk ezt a nagy munkát igénylő feldolgozást mielőbb elvégezze és közzé tegye, ami bizonyára más szempontból is hasznos lenne. * A racionális számítási mód alkalmazásánál követendő eljárást az alábbiakban foglaljuk össze : 1. Elkészítjük a csatornahálózat helyszínrajzát és hosszszelvényét. A fő- és mellékgyűjtőket a betorkolló mellékcsatornák szerint szakaszokra osztjuk és megrajzoljuk minden szakasznak a vízgyűjtőterületét. 2. Az egyes vízgyűjtőterületeken megállapítjuk a vízhatlan és vízátbocsátó felületek százalékos arányát.