Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Szilágyi Gyula: Városi csatornák méretezése
336 t dz esozes idôferfema . perc 1. ábra. Esőhevességi görbék. A racionális számítási módhoz bármilyen szokásos lefolyási tényezőt alkalmazhatunk, amely a vízgyűjtőterületnek a felszíni lefolyás szempontjából mértékadó körülményeit megfelelő módon kifejezésre juttatja. Például közelítő számításnál használni szokták az alábbi átlagos értékeket : Sűrűn beépített, burkolt belváros 0-70—0-90 Külváros, zárt épületsorokkal 0-50—0-70 Villanegyedek 0-25—0-50 Külső városrész kevés épülettel 0-10—0-25 Jó közelítő adatokat kaphatunk az alábbi adatok felhasználásával, amelyek 0-5 és 5% közötti esésű terepre vonatkoznak. A felsorolt kategóriák lefolyási tényezőjének értékei az eséstől és a talajtól függően : Vízhatlan tetőfelület 0-70—0-95 Aszfaltburkolat 0-85—0-90 Kő-, tégla- és fakocka-burkolat kiöntött hézagokkal .... 0-75—0-85 ,, ,, ,, „ nyilt hézagokkal 0-50—0-70 Durva kőburkolat nyilt hézagokkal 0-40—0-50 Makadam útfelület 0-25—0-60 Kavicsolt utak és járdák 015—0-30 Burkolatlan felület, üres telek 0-10—0-30 Park, kert, gyepes felület 0-05— Ô-25 Ezekből az adatokból egyes csatornaszakaszokra átlagos lefolyási tényezőt számíthatunk. Ha például a vízgyűjtőterületnek 15 %-a tetőfelület 0-95 tényezővel, 30 %-a aszfalt burkolat 0-90 tényezővel, 40 %-a gyepes felület 0-15 tényezővel és 15 % kert 0-10 tényezővel, az átlagos lefolyási tényező 0-487, vagy kikerekítve 0-50 lesz.
