Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szilágyi Gyula: Városi csatornák méretezése

331 1. Befolyási idő, vagyis a felületi lefolyás ideje a terület legtávolabbi pontjától a legközelebbi víznyelő aknáig, amely általában a felület esésétől és érdességétől függ. Megfigyelések szerint a befolyási idő 0-5 és 5 percent közötti esésű útvonalakon a nyelőaknák szokásos távolsága mellett az utcákról és háztetőkről 2-től 5 percig tart, míg fűvel, növényzettel borított területen 10—20 perc alatt tesz meg a víz 30—50 m hosszú utat. A befolyási idő általában 3 és 20 perc között vehető fel és ezen határok között a körülmények mérlegelése alapján a tervező mérnök becslésére van bízva. 2. Átfolyási idő, vagyis a csatornában a belépés helyétől a vizsgált szelvényig lefolyás ideje. Ezt először a méretezendő csatornában fellépő vízsebességnek becslés útján történő felvételével állapítjuk meg, amire nézve támpontul szolgál a hosszszelvényből ismert esés. Amennyiben a méretezés elvégzése után kitűnik, hogy a számított sebesség lényegesen eltér a becslés útján felvett értéktől, a számítást megismételjük. Harmadik számításra rendszerint már nincs szükség. Szélsőséges esetektől eltekintve a számítást 1-0—1-5 m/sec sebesség felvételével indítjuk el. Mértékadó esőhevesség. A csatornákat nem méretezzük az észlelt legnagyobb esőzésekből lefolyásra kerülő vízmennyiségek levezetésére, mert ilyen módon túlságosan nagyméretű, drága szelvények adódnának. Bizonyos fokú megalkuvással számolnunk kell azzal, hogy rendkívüli záporok esetében a csatornahálózat nem lesz képes befogadni a lefolyó víztömeget és rövid időre a víz az utcákon meg fog torlódni. Kívánatos azonban, hogy áttekintést nyerjünk arra nézve, hogy az ilyen rendkívüli eseteknek az előfordulása a valószínűség szerint milyen időközönkint várható. A Budapest—balparti csatornahálózat méretezésénél a mértékadó csapadékértékeket úgy állapították meg, hogy ombrográf adatok alapján gondosan összeállították az 1902—1916. évek alatt előfordult jelentősebb záporok hevességi értékeit és ezeket logaritmikus léptékben grafikusan ábrázolták olyan módon, hogy az abszcisszatengelyen a csapadék időtartamát, ordinátákként pedig a csapadék hevességét rakták fel. Az így szerkesztett pontmezőt néhány igen magas szélső érték figyelmen kívül hagyásával felülről egy egyenes vonallal határolták és ezt az egyenest vették a mértékadó csapadékok vonalának. Ez az eljárás megnyugtató módon megadja a gazdaságosan számításba veendő esőhevességek értékeit, de nem ad felvilágosítást arról, hogy a számítottnál nagyobb hevességű záporok előfordulása az eddigi észlelések szerint a jövőben milyen időközönkint várható. A mértékadó esőhevesség kérdését jobban megvilágítja és annak tudatos alkalmazását teszi lehetővé, ha az eddig észlelt hevességek gyakoriságából a valószínűség alapján következtetünk a jövőre. Ebből a célból az ombrográf adatokból össze kell állítanunk az eddig észlelt jelentősebb záporok hevességének a gyakoriságát és ebből egyszerű módon állapíthatunk meg olyan esőhevességeket, amelyeknél nagyobbak a valószínűség szeiint minden évben, vagy minden harmadik, ötödik, avagy tizedik évben fognak előfordulni. így aztán tetszés szeiint módunkban áll a nagyértékű, kényesigényű belső városrészek csatornahálózatát az öt- vagy tízéves gyakoriságú hevességekre, míg a külső városrészek csatornáit az egy- vagy kétéves gyakoriságú hevességekre méretezni.