Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Sajó Elemér emlékünnepély

285 ígéretet, hogy mi, akik végrehajtóivá szegődtünk Sajó Elemér munkájának, igyekezni fogunk akarással, kitartással végrehajtani elméje lángoló tehetségével, szíve szárnyaló lelkesedésével kitűzött célját, — az ő művét." Kállay Miklós klasszikus szépségű beszéde Sajó Elemért alkotó nagyságában mutatta meg. Ezt a nagyságot csak szívének jósága múlta felül. Erről a jóságról, az otthonát, embertársait szerető emberről dr. Sikó Zoltán ref. lelkész emlékezett meg megható szavakkal : „Abban a megemlékezésben és tiszteletadásban, amely most a Sajó Elemér sírja fölé borul, részt kíván venni Űrszentmiklós közönsége is. A jogcím, amelynek alapján részt kér, az, hogy ez a falu Sajó Elemérnek az otthona. A rózsafából lehet írószerszám, vagy karmesteri pálca, de nem feledkezhetik meg a kertről, amelyikből felnőtt, — sem a kert őróla. így van az ember az otthonával. így volt Sajó Elemér is az otthonával. Akármerre járt, akár a munka hajóján úszott messze vizeken, akár a dirigens felelősségteljes pozíciójában ült, lelkének egyik ablaka mindig nyitva volt — az otthona felé, amelyet annyira szeretett. S a szentmiklósi öreg kúria és a jól gondozott birtok állandóan várt reá. Ide jött ki, ide szeretett kijönni pihenni, erőre kapni.... Mikor a homok földnek föléje hajolt, látások születtek benne : talán azokból lett az alkotás ott messze a Körösökön. Amikor szétnézett itt a dombokon, szikra pattant szívében, messze ,,a kanyargó Tisza partján" mondó tüzeket gyújtott vele. Amikor kijött, nem akart más lenni, csak egy polgár a községben. A legelső és a legszerényebb polgár. De a legmunkásabb is. A község baja neki munkafeladat, hiánya, szükséglete, kívánsága munkaprogramm. A legkisebb ügy is fontos lett az ő kezében, mert szívével nézte azokat. Mi bízvást tanúságot tehetünk, hogy Sajó Elemér sohasem feledkezett el az otthonáról. De az otthona se őróla. Ennek a községnek csak két díszpolgára volt. Gömbös Gyula és Sajó Elemér . . . Most már mindkettő tovament. A községben mindenki tisztelte úgy, mint hajdan a falu szokta az ő földesurát. Tanácsa parancs, megjelenése ünnep volt. Elérte a legnagyobb jutalmat, amit néppel foglalkozó úr megérhet : megszerette a nép. Amerre járt, kinyíltak a szívek ablakai és a szeretet és a jóleső öröm mosolyogtak rajtuk feléje. És amikor bevégeztetett, az otthona földje holttetemét szelíden átkarolta. Ringatja csendesen, mint az esti szellő a tiszaparti fűzeket. Alhatik is békén, mert az álma termőre vált. Az első zsenge ez az urna, amelyben a Kőrös földje ide hozzá érkezett. Úgy jött, mint babérkoszorú az alvó hős homloka köré. Benne és általa lett teljessé, kerekké, széppé a Sajó Elemér élete és munkássága. A termésben célhoz ért a rózsafa. Es a szentmiklósi föld szeretettel öleli magához a Kőrös-vidék földjét, mint a kert a ráhulló sziromlevelet. A kettő találkozásában benne érzik a magyar föld egysége, reménysége és álmodozása. Szinte az élet lüktetése érzik a halotti sírdomb mellett. Áldott sír, amelyből ilyen erők nőnek ki !