Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Szakirodalom

276 hullana le ez az elég tekintélyes csapadékmennyiség. Mivel azonban a trópusi légtömegek beözönlése legtöbbször óránként 20—25 kilométeres sebességgel történik, 50—70 mm-es esők is gyakoriak. Méginkább gyorsítja ezt a folyamatot, ha az előretörő trópusi légtömeg alatt a sarki hideg légréteg azzal szemben mozog, ami szintén gyakran megtörténik. Egy-egy ilyen össze talál kozás azonban természetszerűleg csak kisebb kiterjedésű szokott lenni és patakok, kisebb folyók vízjárására van csak befolyással. Hogy a hirtelen hullott csapadékmennyiség hány százaléka folyik le, arra az Egyesült Államokban nagyon nehéz átlagos számot mondani, annyira változó ez az érték a művelési ágak és a pillanatnyi állapot szerint is (hőmérséklet, telítettség). Például a Yazoo folyó 1931—32. évi nagy árvizét okozó 675 mm-es (!) csapadéknak műveletlen területekről 54%, ellenben bozótos területekről csak 2% és tölgyerdőkből meg éppen csak 0-5%-a folyt le ! Kicsi a lefolyási tényező, ha a talaj száraz és porhanyó állapotban van ; viszont igan kedvezőtlen a télutó és koratavasz, amikor a talajhézagok vízzel vannak telítve és a talaj át van fagyva. Ilyenkor a csapadék legnagyobb része késleltetés nélkül végigfut a hegy- és domboldalakon, a patakok azonnal dagadni kezdenek és néha pár óra leforgása alatt kiöntenek medrükből a folyók. A most folyamatban lévő tárolómedencés árvédelmi építkezésnél (Muskingum folyó, Ohio állam) a lefolyó vízmennyiség számítása öt nap alatt 250 mm csapadék és — fagyott talajt feltételezve — 0-9-es lefolyási tényező (90%) felvételével történt. Nyáron jóval kisebb a lefolyási tényező, ami elsősorban a zöldelő növényzet lefolyástgátló hatásának, a nagyobb beszivárgásnak és a gyors párolgásnak a következménye. A Tennessee állambeli Knoxville mellett 23 éven keresztül végzett megfigyelésekből az az átlageredmény adódott, hogy a nyári 0'28 és őszi 0-30 értékkel szemben az év első három hónapjában átlagban 0-64 a lefolyási tényező nagysága. Ez a magyarázata annak, hogy a nagy árvizek elsősorban télutón és koratavasszal fordulnak elő. Érdekes dolog viszont, hogy az olvadó hőiének a mennyisége távolról sem játszik olyan nagy szerepet az árvizek előidézésében, mint ahogy azt az ember első pillantásra gondolná. Az 1937. év január—februárjában lejátszódott nagy árvízkatasztrófát is az elmondottakhoz hasonló okok idézték elő az Ohio és Mississippi völgyében. Egész január hónapon keresztül szokatlanul nagy légnyomás uralkodott a Bermuda szigetek körül, aminek következtében állandóan nagy óceáni légtömegek áramlottak nyugat és északnyugati irányban az Egyesült Államok felé. Ezek a Mexikói öbölnél észak felé fordultak és kettőnél több kilométer magasságig vízpárával telítve érték el a kontinenst. Ugyanekkor a szárazföldet nagykiterjedésű hideg légtömegek borították, melyek minden télen beáramolnak a sarkvidék felől és elborítják az Egyesült Államok csaknem egész területét, a közismert nagy havazásokat és fagyhullámokat okozva. Ennek a hideg rétegnek keleti határvonala, mely nagyjából az Alsó-Mississippitől a Nagy Tavak felé húzódott, gyors felemelkedésre és lehűlésre késztette a páradús óceáni áramlatot, aminek következménye természetszerűleg nagy esőzés és árvíz lett. A kétféle légtömeg érintkező határvonala január 14—25 között, kisebb előre-hátra vándorlásától eltekintve, állandóan egyhelyben maradt. Ennek következtében január 1-től 25-ig 100—500 mm-es csapadékmennyiség hullott le és ennek fele, sőt helyenként 2/

3-a 20—25-e között ! A vonatkozó térképen szembeszökő, hogy mennyire egybeesik a nagy esőzések helye a két különböző légtömeg határvonalával. Az esőzés magvában 160 és 900 km átmérőjű elliptikus felületre több mint 400 mm csapadék, vagyis 60 milliárd tonna víz hullott, az átlagosnak négyszerese. Nagyon érdekes a szerzőnek az a megfigyelése, hogy rendesen ugyanabban az időben, mikor a keleten beáramló meleg légtömegek az Ohio és Alsó-Mississippi völgyében nagy esőzéseket és árvizeket okoznak, az Egyesült Államok nyugati részén, még a különben oly enyhe éghajlatú déli Kaliforniában is, igen erős higedek lépnek fel, ami csaknem ugyanolyan nagy csapást jelent ezen a gyümölcstermő vidéken, mint az árvíz a másik részen. A megfigyelési adatokat összehasonlítva láthatjuk, hogy 1882 óta minden nagy Mississippi- és Ohio-árvízkor fellépett ez a nyugati fagyhullám. Előfordul, hogy a két különböző légtömeg érintkező vonala éppen valamelyik hegység vonulatával esik össze, amely esetben még a domborzati hatások is hozzájárulnak a csapadékmennyiség fokozásához. Ilyen fokozott esőzések eredményezték az Egyesült Államok keleti részén 1936. márciusában bekövetkezett nagy árvizeket, melyek kisebb folyók mentén okoztak