Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Sikhelyi László: A gibárti árapasztó zsilip helyreállítási munkáinak ismertetése

A GIBÄRTI ÁRAPASZTÓ ZSILIP HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁINAK ISMERTETÉSE. írta : SÍKHEGYI LÁSZLÓ. A Hernád folyón 1936. március hó elején lefolyó árvíz a gibárti 12 m nyílású árapasztó zsilip szerkezetében veszélyes mozgásokat létesített, amennyiben a jobboldali félköralakú betonellenfal a zsüipkapuk mögött egész hosszában, legfelső pontján 76 mm nyílással megrepedt s a félköralakú rész a kapuszerkezetet magával húzva előrebukott, a repedéstől legtávolabbi falrész 15 cm-t süllyedt, a közrefogott földtömeg helyén pedig kb. 5 m mély üreg képződött. Nyilvánvaló volt, hogy a fal alatt kimosás történt és ennek következtében nagymérvű üregelések állottak elő. Minthogy a vízállásviszonyok nem engedték meg a helyreállítási munkák azonnali végleges kivitelezését, ideiglenes biztosításról kellett gondoskodni, mely abból állott, hogy egyrészt az ellenfal külső oldalán betonnal töltött 219 db jutazsákot bocsájtottunk le, melyeket az ellenfal alá tömködtünk, másrészt az ellenfal belső oldalán vízalatti betonozást hajtottunk végre s így megakadályoztuk a fal további mozgását. A végleges munkálatok leggazdaságosabb foganatosítására a legkisebb vízállás ideje volt a leglalkalmasabb. Ez az időpont szeptember hó közepén állt be, amikor a duzzasztott vizet leeresztve és a felső műcsatorna kis vizét elzárva az elváltozások alapos megvizsgálása után a következők állapíttattak meg : Az 1903-ban épült mű — kivéve a 12 m széles fenékbeton elejét és végét —• nem volt szádfalazva. A zsilipkapukra kb. merőlegesen álló s a jobboldali ellenfalhoz csatlakozó terelő fenékgát okozta azokat az erős örvényléseket, melyek az ellenfal előtti mederfeneket kikezdvén, az ellenfal alatt és mögött nagymérvű kimosásokat létesítettek. Ezenkívül a fenékbeton elején lévő szádfalból csak a két végén maradt meg egy-egy 1-0—

Г5 m hosszú darab, a közepe kb. 10 m hosszban hiányzott s a fenékbeton előtt 30 m

2 területen 2 m mély üreg volt látható. Számos kisebb repedésre való figyelemmel föltételezhető volt az is, hogy az egész gátszerkezet alatt vannak üregelések, illetve átfolyások. A baloldali ellenfalhoz egy kb. 360 m

3 mennyiségű iszaphegy csatlakozott. A terelőgát alatt a két kimosás között észlelhető átfolyás volt. Ezeknek a körülményeknek ismeretében a végleges helyreállítási munkálatokat az alábbiakban hajtottuk végre. Az 1. sz. ábrán eredményvonallal jelzett helyeken megfelelő mennyiségig szádfalak verettek le, melyek nem összefüggőek, mert a terelőfal átvágása nem látszott célszerűnek. A terelőfal előtti szádfal az összefüggés hiányának ellensúlyozására messze a mederbe nyúlik. Ezután a jobboldali ellenfal és az új szádfal közötti terület, valamint a fenék előtti kimosott üreg ki-