Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Szlovák Iván: Szeged város árvédelmi helyzete és a várható árvíz

264 A pánik már igen sok katasztrófának volt az okozója. Itt csupán a Rábaszabályozó Társulat árterében fekvő Mórichida község határában a közelmúltban előfordult esetet óhajtom megemlíteni, amidőn gátszakadás alkalmával a kirendelt munkások a veszélytől való félelmükben elmenekültek, a védekezés abbamaradt, a gát felügyeleti személyzet pedig kellő segítség nélkül a veszedelmet megakadályozni már nem tudta. Az 1932-es árvíz idején Deszk és Klárafalva községek lakosságán is csaknem pánikszerű félelem vett erőt, holott meg a Marcs töltéséből a legveszélyesebb helyen is — utólagos pontos mérés szerint — még 68 cm állott ki a vízből. (Ezt a magasságot annak idején alig 30 cm-re becsülték !) Ha a 9-70-es várható legmagasabb vízállásnak megfelelő magasbítás egyelőre nem is történne meg, legalább azt a biztonságot kell magának a városnak is megteremtenie, amelyet a környező ármentesítő társulatok már elértek. Első teendő lenne a jobb parton lévő, mintegy 1600 m hosszú partfalnak az 1919. évi vízszín fölött 1-50 m-es biztonsággal való megmagasítása olymódon, hogy az említett várható vízállásnak megfelelő további emelés a jövőben könnyen eszközölhető legyen. Ha az emelésre vonatkozó tervek már elkészültek volna, ilyen értelemben átdolgozandók volnának. Itt meg kell említenem, hogy a város által még 1933-ban összehívott szakértői bizottság, amelyben a földmívelésügyi minisztérium kiküldöttje is résztvett, azt javasolta, hogy elegendőnek véli a téglából épített, terméskővel fedett partfalon lévő 32 cm-es korlátfalnak (parapet) a mentett oldal felé vasbetonpaddal való megerősítését, illetve megtámasztását. Szükséges továbbá a partfalhoz csatlakozó töltés koronájának magasítása az 1919. évi árvízszín fölé 1-50 m-es biztonsággal a rézsű megerősítésével együtt. Ügy tudom, hogy a város ezen munkálat egyreszét — részben inségmunka keretében — már elvégeztette, azonban az 1932-es vízszín fölött csak Г20 m-es biztonsággal. A városi csatornahálózathoz tartozó, jobb parton lévő mindkét szivattjútelep nyomócsöve haladéktalanul kicserélendő és kettős tolózárral látandó el, mert ezek a nyomócsövek több mint ötven évvel ezelőtt téglából épültek és csak egyetlen belső zárószerkezettel vannak ellátva. Általában a védtöltésben, paitfalban lévő összes műtárgyak ielőközönként pontosan megvizsgálandók és állandóan figyelemmel kísérenelők. Különösen a kiüregelődések felkutatása a fontos. Megállapításukra igen egyszerű és biztos eljárás van. (Próbafúrásokba préselt levegő segélyével.) A bal parton az egész újszegedi határban lévő mintegy 11 km hosszú védtöltést a város tulajdonjogának a fenntartásával a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulatnak engedte át, amely a töltés koronáját már 1927-ben 1-50 m-rel emelte az 1919. évi árvízszín fölé. Igaz, hogy ez a biztonság az 1932. évben 1-10— 1-24 m-re csökkent, sőt a várható 9'70-es vízállás esetén még tovább fog csökkenni (0 63—0-77 m). Meg kell említenem, hogy a vasúti híd közelében a védtöltésben egy használaton kívüli 1 m-es csőzsilip van beépítve, amelyet Újszegeel csatornázásánál fel lehetne használni. Amíg ezek a munkálatok végre nem lesznek hajtva, célszexű lesz valamely magasabb tavaszi vízállás alkalmával erre a célra összeállított megfelelő számú munkáscsapattal és a szegedi két utászzászlóalj bevonásával egy-egy próbavédekezéat tartani, mégpedig éjjel-nappal, kedvezőtlen körülményeket feltételezve. Ez alkalommal nemcsak a szükséges anyagok és eszközök szerzendők be, hanem